szombat, április 08, 2017

Hűséges Istenem


"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten."
Zsoltár 31,6

Milyen sokféleképpen volt, van jelen az Isten az életünkben?

- A család, ahova születtem:
Jelen volt a hit és a hitetlenség, a szeretet és a szeretetlenség, az elfogadás és az elutasítás. Bár javarészt ateista nevelésben részesültem anyai nagyanyám templomba járó asszonyként megtanított minket, unokáit a fontos imádságokra. Titkos, rajzos könyve lapozgatása - ami egy régi Biblia volt - gyerekkorom egyik kedves szórakozásává vált. Talán itt, ekkor szerettem meg a könyveket és lettem hűséges olvasójává a történeteknek.

- A falu papja:
Nem érdekelt a templom és az ott zajló ceremóniák. Az én időmben ciki volt odajárni, meg - ahogy később megtudtam - rendszerellenes is. Mivel apám hitt a szocializmusban én is hittem. Ugyanakkor a papunk érdekes ember volt. Bár rebesgettek valamit a nőügyeiről és prédikációi sem jelentettek nagy vonzerőt, a törődése az emberek iránt elgondolkodtatott. Focimeccseket szervezett nekünk, srácoknak még akkor is, ha nem jártunk hittanra. Elfogadott minket és észre sem vettem, de én is elfogadtam őt. Nem hittem, de tiszteltem, hogy ő hisz.

- Fekete István állatregényei:
Olyan kézzelfoghatóvá tette a természet történéseit, mint senki más. Együtt éltem, együtt lélegeztem szereplőivel. Emlékszem számára a nyár szépséges asszony volt a tél pedig kemény öregember. Valahogy az ő írásai mutatták meg nekem először, hogy a mögött a világ mögött, amit látok és szeretek sokkal több is létezik.

- Sinkovics Imre imádsága:
Egy krízisben láttam először a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus filmet. Az egész csodálatos volt, de méltán híres, kiváló színművészünk imája a film végén mélyen megérintett. Egy imádság volt, ami behívta az ember életébe Krisztust. Ha utána mondtad, akkor engedélyt adtál Jézusnak, hogy lépjen be közvetlenül az életedbe. Én megtettem és szinte egy éven belül megtértem és megkeresztelkedtem, bár ekkor még nem is sejtettem, hogy így lesz. Azóta is számtalan esetben jelentett számomra Istentől való üzenetet egy film.

- Vákuum és üresség:
A rendszerváltás környékén egy lelkileg kiüresedett világban éltünk. Az egész ország csalódott már az addigi ideológiákban és megérezte a szabadság lehetőségének ízét, mit sem sejtve, hogy milyen buktatókat tartogat a jövő. Aztán az a sok-sok természetfeletti jelenség, amit sehogyan sem tudtunk magyarázni az akkori felfogásunkkal. Ahhoz pedig túl sok minden történt, hogy azt lehessen mondani, mindez csak kamu. Így hát útnak indult a keresés, hogy valami betöltse az űrt. Istennek ez sikerült nálam.

- Nehezen/könnyen érthető Szentírás:
Emlékszem az első Bibliám illatára, még a tapintására is, ahogy a kezembe fogtam. A vágyra, hogy olvassam, ami azóta sem szűnt meg. Isten gondviselésére, hogy mindig akadt olyan, amit olvasva megértettem, ami megragadott, amit tovább akartam adni.

- A beszéd:
Egészen pontosan a prédikáció, hogy tudok érdekesen továbbadni dolgokat, hogy képes vagyok lekötni mások figyelmét, amikor tanítok. A felkészülés különösen jelentős, mert az az Isten megtapasztalása. Az üzenet nem tőlem jön, nem bennem születik meg, mindig kapom. Mint ezt az írást is. Volt, hogy én akartam valami nagyot mondani, sosem sikerült. Akkor mindig jött a szégyen. De amikor Isten akart felhasználni, és én engedtem, az mindig sikeres volt. Ez máig alázatra tanít.

- Furcsa, saját imák:
Bár az első imám tanult volt, egész hamar, még gyerekként elkezdtem beszélgetni "valakivel" csak úgy, mert kellett. Sokáig nem neveztem Istennek, mert csak később jöttem rá, sok tapasztalat által, hogy Ő az. Ezek a beszélgetések mindig azt jelentették, hogy kitárom a szívem, kiöntöm a lelkemet. A lényeg a teljes őszinteség, még akkor is, ha ez néha brutális volt. Mert mindig megkönnyebbülést hozott. A nyilvános imát jól elsajátítottam, megtanultam. Tudom mikor, hol, mit kell mondanom. De a legjobb pillanatok ma is azok, amikor naponta, séta közben a természetben csak úgy beszélgetek Istennel. És ezek azok, amikre a legtöbbször válaszol.

Ez, amit leírtam, csupán csak az én életem néhány részlete, amiből kiderül, hogy Isten mindig hűséges volt hozzám és máig az. Számtalanszor, folyamatosan és különböző módokon megkeresett, megszólított és megragadott. De én nem vagyok egy egyedi eset! A te életed is ilyen, mert Isten téged is keres. :-)