kedd, április 11, 2017

Dicsőség Istennek!

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Pál levele az efézusbeliekhez 3. fejezet 20-21. vers



Néha van olyan nap az életünkben, amire csak annyit tudunk mondani, hogy jobb lett volna, ha meg sem történik. Nemcsak azért mert az élet balsorsa utolért bennünket, hanem azért mert néha van, hogy (hogy is mondjam) mi is szerencsétlenkedünk egy kicsit. Nemrég történt, hogy annyira dekoncentrált voltam, hogy valahogy minden kiesett a kezemből. Töltöttem egy pohár vizet, amit asztalomra tettem, fél perc múlva a vízben áztak a könyveim és a telefonom. Mondhattam volna, hogy talán a balsors üldöz, de nem. Egy nap, amin törtem zúztam, és nem is direkt.

Természetesen Istenhez fordultam segítségért, de nem elsőre, mint ahogy kellett volna, hanem összevártam még két három hasonló nívós eseményt. Majd a nap végére mintha minden megváltozott volna. Hihetetlennek hangzik, de igaz. Az én Istenem a rosszat jóra fordította, amit tönkre tettem, azt kijavította (megesett, hogy nem akaratból, de megbántottam embereket. Persze később megbántam, de akkor már nem lehet csak úgy magyarázkodni- tehát amit tönkre tettem kijavította úgy, hogy alkalmam nyílt ezektől az emberektől bocsánatot kérni).


Személyesen én nagyon szeretem a kiszámíthatóságot. Talán unalmas vagyok, de szeretem tudni, hogy mikor mit fogok csinálni, a feladataim milyen sorrendben következnek és így élni. Pedig nincs két egyforma nap. Ha a napot imával kezdjük sem mindig biztosíték arra, hogy szuper napunk lesz. Ez nem azért van, mert Isten nem hallgat meg, inkább azért, mert nem a szívemből szólítottam meg! Szólj az Úrhoz, kérj Tőle, mert többet ad, mint amennyire szükséged lenne!