Jó tett helyébe hót várj!
„Aki jóra törekszik,
jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.”
Példabeszédek 11. fejezet 27.
verse
Azok a fránya elvárások... Jó tett helyébe jót várj! J Ismerjük a közmondást, ám a
magyar szépen átköltötte ezt a népi bölcsességet arra, hogy jó tett helyébe jót
ne várj. Mintha a gyakorlat szülte volna ezt az állítást, vagy néhány rossz
tapasztalatot begyűjtő ember hangos szava? Nem tudom, de tény az, hogy én
személy szerint nem értek ezzel egyet.
Azok közé tartozom, akik ha látnak bajba jutott embert megyek
és megpróbálok segíteni valahogy. Legutóbb éppen a szomszédunktól kérdeztem,
hogy miben segíthetek neki, miközben láttam, hogy egy elemlámpával a Volvo
motorja előtt hajlong. Gondoltam nem az általános tiszteletadás jele ez közte
és az autó között. Egy egeret keresett... nem tudtam segíteni... együtt hajlongtunk
tovább a kombi előtt. A feleségem aggódva telefonált, hogy hol késlekedek, de
mondtam, hogy nyugodjon meg, mert együtt tisztelgünk a kisegérnek... Más dolgokban
is igyekszem az emberek segítségére lenni. Úgy gondolom, hogy ez kötelességem,
nem csak azért, mert keresztény vagyok és Jézus is ezt tette volna, hanem azért,
mert emberek vagyunk, és jól esik, ha segítséget kapunk, és ez mosolyra fakaszt
mindkettőnket. Túl ezeken ez egy bibliai alapelv.
Itt Angliában kb. másfél hónappal ezelőtt történt, egy
szombati nap volt, amikor a feleségemmel elkészültünk, hogy induljunk a
gyülekezetbe. Felöltöztünk, megreggeliztünk, és beültünk az autóba. Éppen Kinga
vezetett, és legnagyobb szerencsétlenségünkre az autónk úgy gondolta, hogy a
második körforgalom kapujában leáll. Próbálta újra indítani a motort, de nem
történt semmi. Gyorsan helyet cseréltünk, hogy hátha a férfi, erős akaratára
beindul, de semmi. Négy autós állt meg és kérdezték, hogy segíthetnek e
rajtunk, de nem tudtak tenni semmit értünk. Azért jól esett az együttérzésük.
Megállt az ötödik autós, kérdezte hogy segíthet-e valahogy, de én csak annyit
mondtam, hogy attól tartok, nem fog beindulni az autó. Erre azt felelte, hogy
semmi baj akkor arrébb kell húzni, mert itt nagyon rossz helyen állunk. Én csak
annyit mondtam: csináljuk. Kiszállt a férfi az autójából és annyit mormog félhangosan
magyarul, hogy: „hogy is mondják, hogy vontatókötél?” Nagyon megörültem, és
válaszoltam magyarul. Kiderült, hogy két percre lakunk egymástól, hazáig
húzott, jót beszélgettünk, és néhány magyar autószerelőnek a telefonszámát is
megkaptam, valamint kaptunk egy autót, amit addig használhattunk, amíg a mienk
kész nem lett. Vannak még csodák!
Én nem vagyok nagy ember, és nem tettem soha nagy dolgokat,
de aki jóra törekszik, az jóakaratot szerez. Megéri!
