kedd, március 14, 2017

Fénytompító fátyol

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
Korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezet 12 verse.


A jól ismert szeretet himnusz befejező szakaszából származik a ma reggeli bibliaversünk. Nagyon szép és szívet melengető sorok ezek, sokan szeretjük újra és újra olvasni.

Mennyire ismered Istent? Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyire az emberekkel való eljárásai során megismerhettük, és a természet amennyit a természet dolgai visszatükröznek Belőle. Ez elegendő számodra?

Vannak, akik beérik annyival, hogy Isten létezik, de komolyabb kapcsolat kialakítása már fárasztó számukra. Igazából én úgy látom, hogy nagyon sok ilyen ember. Az elköteleződéstől egyre inkább félnek. Miért vállal ma az ember egyre kevesebb felelősséget? Egy kedves ismerősöm néhány évvel ezelőtt nyitott egy céget. Először csak ő maga dolgozott, aztán felvett egy embert, kicsivel később még egyet. Összesen nyolc alkalmazottja volt, míg egyszer úgy döntött, hogy elajándékozza a vállalkozását, mert az Úr szólítja őt, hogy mennyen prédikálni az embereknek. Hangsúlyozom, hogy elajándékozni akarta a cégét, nem eladni! Erre az elhatározásra 2016 nyarán határozta el magát. Megkérdezte a munkavállalóit egyesével, hogy átvennék-e az irányítását a vállalkozásnak, és mindenki nemmel felelt. Nem kellett nekik, mert nem akartak több felelősséget vállalni.


Vannak akik, nagyon elszántan keresik Istent, hogy minél többet megtudhassanak róla, hogy minél mélyebb és bensőségesebb kapcsolat alakuljon ki. Ők a győzők, akik a világtörténelem végén, színről színre láthatják Őt, csodálhatják arcát, „és nem lesz köztük fénytompító fátyol.” (NK 600.o)