péntek, március 24, 2017

A hangya és az elefánt

Képzeld el, hogy a hangya elindult barátjával, az elefánttal az erdőbe sétálni. Ahogy mennek együtt, egy irdatlan rög került a kis hangya útjába. Felszól az elefántnak: Segítenél eltenni az útból ezt a hatalmas rögöt? És teljes erejéből nekifeszül, hogy segítsen az elefántnak. Természetesen így együttes erővel sikerült elhárítani az akadályt. De tegyük föl, hogy a kis hangya nem szól, hanem minden erejével igyekszik eltolni a rögöt, megpróbál átbújni alatt, fölötte, mellette. Szakad róla a verejték, de nem sokat halad előre.

Sok emberrel találkozom, akik azt mondják, ők keresztények, és majd összerogynak a terhek alatt. 

Már 30 éve meghalt a házastársa, de még mindig naponta kijár hozzá a temetőbe, és siratja életét, milyen rossz egyedül.

Bár kereszténynek vallja magát, de mindenféle pótcselekvéshez fordul, mert megalázták, becsapták, otthagyták. Szenved, összeomlik, pedig hatalmas segítője ott áll mellette, hogy megvigasztalja, betöltse erővel, felemelje őt. Csak őszintén kérnie kellene.

Azt mondja, ő jó keresztény, hetente jár templomba, de arra nincs ideje, hogy naponta olvassa a Bibliát, legföljebb elmorzsol egy miatyánkot vagy hiszekegyet.

Sok állítólagos keresztény áll próbáinak hatalmas hegye előtt, de csak végső esetben gondol arra, hogy megkérje a mellette haladó Krisztust, hogy avatkozzon közbe. Úgy érzi, ezt saját maga is meg tudja oldani. Pedig egészen közel, karnyújtásnyira van a segítség.

Dávid király sok nehézségen ment keresztül, mégis így kezdődik a 34. Zsoltár: 
„Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van.” Majd így folytatja: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket.” (19. vers)

Bár minden példa sántít egy kicsit, de képzeld magadat pici hangyaként a hatalmas, erős elefánt mellé. Van okod az aggodalomra? Szerinted van olyan kihívás, ami téged ér, és a barátod ne tudna megvédeni? Mennyivel hatalmasabb a mi Istenünk. Húzódj közelebb hozzá!