péntek, február 10, 2017

Oltalmazó Isten

„Te vagy oltalmam. Te mentesz meg veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével.”
Zsoltár 32:7.
Tudod miben felülmúlhatatlan számomra Dávid? Miben látom igazi nagyságát? Hát abban, hogy hozzám hasonlóan követett el bűnöket, nagyokat és még nagyobbakat, de mindig megtalálta a megbánás helyét, és ezután mindig szívből tudott örülni annak, hogy Isten is – és saját maga is önmagának – képes volt megbocsátani. S ezért őszintén hálát is adott.
Egy ilyen hálaadó, öröm-zsoltár a 32. Kérlek, ma reggel olvasd el figyelmesen ezt a fejezetet egy másik fordításban. Ízlelgesd a szavakat. Próbáld meg beleképzelni magadat egy olyan eseménybe, amikor megbántad bűnödet és bocsánatot kértél, és nyertél Istentől.

32 Zsoltár
Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték.  Áldott, akit az Isten felmentett minden vád alól, és lelkében nincs hamisság.  Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam. Éjjel-nappal rám nehezedett kezed. Erőm kiszáradt, mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban. De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. Azt mondtam: „Bevallom az Úrnak vétkemet!” Te pedig megbocsátottál nekem, és elvetted bűneim terhét. Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki a tiéd! Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja el. Uram, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédsz engem, ezért örvendezek benned!  Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és szememmel tanácsollak, mit tegyél. Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér, amely még nincs betanítva, ezért erővel kell féken tartani, másképp nem engedelmeskedik.”  A gonoszokat sok fájdalom éri, de az Úr körülveszi jóindulatával, azokat, akik bíznak benne. Örüljetek és vigadjatok az Úrban, ti igazak! Örüljetek mind, ti igazszívűek!



S most, miután elolvastad, emelj ki egyetlen gondolatot, és azt vidd el magaddal. Számomra ez az egyetlen gondolat ez: „szememmel tanácsollak, mit tegyél”. Megelevenedett előttem, amikor édesapám „csak rám nézett” – és érdekes módon, azonnal tudtam, merre hány méter. Szeretném ma észrevenni, amikor rám néz az én drága, oltalmazó, szabadító Istenem, és bárcsak tényleg tudnám azonnal, mi a teendőm. Ezt kívánom számodra is!