péntek, február 03, 2017

Nem hagy el a Teremtő

Nem hagy el a teremtő

„Mert férjed a te alkotód, akinek Seregek Ura a neve. Megváltód Izrael Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Mint elhagyott, és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett és ifjú asszonynak azt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de most nagy irgalmassággal összegyűjtelek!” 
Ézsaiás 54:5-7.
Még alig léptünk bele a 2017-es évbe, máris annyi tragédiával találkoztunk, amennyivel régen talán 10 év alatt sem. Pici gyermekek maradtak édesapa nélkül, fiatal feleség férj nélkül, tini gyermekeiket gyászolják szüleik, egyik legjobb tanárukat egy egész iskola. Szerencsétlenségek tömkelege szárazon, vízen és levegőben. Mintha csak „beindult” volna valami. Igen. Hiszem, hogy Jézus visszajövetele előtt ezek a fajta jelek is sokasodni kezdenek. De Isten azt üzeni, hogy amikor mindezeket látjátok, ne csüggedjetek el, hanem emeljétek fel szemeteket, mert már nagyon közel van az az idő, hogy találkozzunk a mi Megváltónkkal.
Azzal a személlyel, aki ma reggel úgy mutatkozott be nekünk, mint Alkotó, mint egy hatalmas, megszámlálhatatlan sereg Ura, mint a Megváltó, mint az egész föld Istene, és mint egy oltalmazó, szerető férj.
De ha Ő ilyen, miért engedi meg ezt a sok borzalmat? Jogos a kérdés. Miért van ennyi szenvedés? Eszembe jutottak azok az emberek, akikről nemrég olvastam. Két-háromezer méter magas hegyekben laknak, ott vannak a falvaik. Csak gyalogosan jutnak el a 4-5 km-re levő központba, ahol vásárolni tudnak. Naponta-kétnaponta teszik meg a több kilométeres utat hegynek föl, völgybe le. Fiatalosak, fürgék, nincs közöttük elhízott, és sokáig élnek. A nehéz körülmények nem a kárukat, hanem a javukat szolgálják.
Jézus néha megenged fájdalmat, veszteséget a mi számunkra, hogy kibillentsen komfortzónánkból, hogy ne bízzunk a „holtbiztos” körülményeinkben, hanem kezdjünk el sokkal jobban benne bízni, rá támaszkodni.
Mint elhagyott, és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett és ifjú asszonynak azt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de most nagy irgalmassággal összegyűjtelek! – olvassuk az Igében.
Ő ott van a kormánykeréknél. Egyetlen pillanatra sem feledkezik meg rólunk – akkor sem, ha a körülmények ezt sugallják. Nem engedi forróbbra fűteni a kemencét, mint amennyit elbírunk viselni. Viszont szeretné, ha a szenvedések kohójában kiégne belőlünk minden salak, hogy ezáltal alkalmassá váljunk arra a hatalmas feladatra, amit Ő szánt nekünk.
Bátorítson Téged is ez a mai ígéret. Ő összegyűjt minket hamarosan, akár a tenger fenekéről is. Összegyűjti darabokra hullott életünket, és a „csontok megelevenednek” – úgy, hogy soha többé nem kell aggódnunk és könnyet ejtenünk. Mivel ott már nem lesz temető, és könny és Alzheimer kór.

Kitartás! Az idő közel van!