A törvény betartóinak békessége
„A te
törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.”
(119. Zsoltár, 165. vers)
Mai reggeli dicséretünk a Biblia leghosszabb fejezetéből a
119. zsoltárból lett kiemelve. Ez a zsoltár egy gondosan szerkesztett ének, mely
8 soronként összesen 22 versszakból áll. A versszakok pedig a héber ábécé
egymást követő betűivel kezdődnek. Így magasztalja az író 176 versen keresztül Isten
törvényét, rendeleteit, ítéletét.
Törvény? Rendelet? Ítélet? A mai posztmodern
kereszténység számára kirekesztett fogalmak. Ha rajtunk állna, és ma íródna a
Biblia, biztos nem a törvény dicséretéről szólna a leghosszabb fejezet.
Bizonyos sorok, mint például: „Inkább
szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat.” (127.vers), száz
százalék, hogy nem kerülnének bele.
Tudniillik,
valahogy zsigerileg tiltakozik bennünk valami a szabályok ellen. „Nekem ne
mondja meg senki, hogy mit szabad és mit nem!” „Azt eszek és azt iszok, amit
akarok!” „A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket!” „A tiltott gyümölcs
a legédesebb!”…
S mintha valami álomvilágból szólna a zsoltáros; „A te törvényed kedvelőinek nagy
békességük van, és nincs bántódásuk.” hiszen nem ezt tapasztaljuk. Ha
megpróbál valaki becsületesen, az isteni elvekhez hűen élni, sokkal nehezebben
boldogul, sokkal többet kell tennie azért, hogy oda jusson, mint az ügyeskedők,
akik kiközösítik, lenézik.
Ám
bármennyire paradoxnak tűnhet a fenti megállapítás, kétségtelenül igaz. Elég,
ha egy néhány évtizedes osztálytalálkozón megnézed az alkoholistává,
idegronccsá vált egykor vagánynak tartott társaidat és te is a zsoltárossal együtt
fogod mondani, mennyi szenvedéstől óvott meg a Te törvényed Uram!
A
törvény kedvelőinek békessége, és boldogsága, hogy szégyenkezés és marcangoló
bűntudat nélkül élhetnek, és bizalommal nézhetnek az ítélet napja elé. Ezt a
békességet sugározza a zsoltár és ezt kínálja fel Jézus is:
„Békességet
hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a
világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14:27)
