szombat, január 14, 2017

Leltár


"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!"
Zsoltár 103,2

Igaz év végére szoktuk tenni a leltárt, de év elejére sem árt. No, fogjunk bele!

Mi jó dolog történt velem tavaly? - kérdezhetnéd, aztán meg sorolhatnád: Ez és ez történt, és így és így volt. De nem elég, hogy néhány dolog eszünkbe jut. Az igazi leltárhoz tételek kellenek és ha ez a leltár az életünkről szól, akkor a tételek életünk különböző területei. A család, a baráti, munkatársi kapcsolatok, a munkánk, az egészségünk, a megélhetésünk. De ugyanígy fontos a személyiségünk, a lelki, szellemi növekedésünk is. Mi volt jó, miért lehetünk hálásak? Hálásak? - de kinek? Sokan adják válaszként: magamnak, a szerencsémnek, a sorsnak, a véletlennek. De talán egyre többen vannak, akik azt mondják válaszként, az Istennek. Mert a szerencsém, a sorsom, a véletlenjeim mögött legtöbb esetben Isten gondviselése áll, csak nehezen látjuk meg. De ha már látjuk szívünkbe költözik a remény, a béke, a hála és a boldogság, mert olyan sok jót tett értünk az Isten.

De mi a helyzet a rossz dolgokkal? Azokat nem kell számba venni? Hiszen a leltárban a veszteségeknek is szerepelnie kell, ha valami eltört, megszakadt, hogy megjavíthassuk, kicserélhessük. Bizony, hogy kell. Itt kell csak alaposan utánajárnunk a dolgoknak és nem elintézni annyival, hogy: "Mert ver engem az Isten!" Ugye milyen érdekes, hogy amíg a pozitív dolgokat szívesen tulajdonítjuk magunknak, a szerencsénknek, a sorsnak, addig a rosszért legtöbbször Istent tesszük felelőssé? Pedig ha alaposak és őszinték vagyunk belátjuk, hogy van némi közünk a bennünket ért bajokhoz. Mulasztások, hibák, tévedések mind-mind közrejátszanak balsorsunkban. Ezekből bőven tanulhatunk és így majd a javunkra válik. Így hát leltározzunk csak bátran!

És a végére - Amikor a boltokban leltároznak sokszor kiírják, "Leltár miatt Zárva!" Ha igazán számot akarunk vetni magunkkal, hogy miért lehetünk hálásak Istennek, akkor ahhoz elcsendesedés, elvonulás szükségeltetik... :-)