vasárnap, január 22, 2017

Kapaszkodj!

„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”
Zsoltárok könyve 91:9-12

Olvasod a híreket, és nem térsz magadhoz. 16 halott. És megannyi sebesült. Otthon pedig a rettegő, gyászoló családok, osztálytársak, barátok. Belegondolni is szörnyű, min mennek most keresztül. És legbelül a szíved mélyén talán nem is akarsz belegondolni. Egy kialakulóban lévő kis életet már elveszítettél, és a sort nem akarod folytatni. 

Három éve történt. Ültél a buszon, és nyomasztó érzés lett rajtad úrrá. Valami nincs rendben. Kezeddel lágyan a hasadat fogtad, és próbáltad védeni a benne rejtőzködő életet. "Kapaszkodj, Kicsikém! Minden rendben lesz! Szeretlek!" -súgtad befelé. Próbáltál megnyugodni, próbáltad elhessegetni az egyre erősödő rossz előérzetet, végül két óra múlva kiderült, nincs már ott, akit védeni próbáltál, akinek suttogtál. Visszafordult. 

Teljesen összetörtél. Egyszerre voltál dühös és csalódott. Becsapva érzted magad, és gyászoltál a magad módján. Gyászoltad Őt és az anyaságodat, a néhány hét örömét, a fejben megindult tervezést, a kibővült család gondolatát, a várakozást. Tele voltál kérdésekkel, miértekkel. Nem értetted, mire volt ez jó, miért engedte meg Isten. 

Aztán jöttek a kedves jótanácsok, hogy "ennek így kellett lennie", meg, hogy "biztos nem volt itt az ideje", és te azt kívántad némán, bárcsak ne szóltak volna inkább egy szót sem. Mert ezt csak az értheti meg valamennyire is, aki a saját bőrén tapasztalta. Mert ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. 

Végül el kellett engedned. Őt is és a kérdéseidet is, és bíznod kellett értetlenül Istenben, hogy egy napon majd választ ad neked. 

Mert könnyű abban a hitben élni, hogy akik Istent szeretik, azokat nem érheti semmi baj, vagy ha rossz esik meg velük, akkor az Úr majd valami csodálatos, látványos szabadítást fog adni. Esetleg azt gondolni, hogy a tragédiák azért történnek, mert valami gond van az Istennel való kapcsolatban. 

De a valóság nem ilyen egyszerű. Van, hogy nincs válasz a "miért történt" kérdésre. Van, hogy Isten nem válaszol, vagy nem azt a választ adja, amit szeretnél hallani. Megengedi a tragédiát. És az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy belékapaszkodsz. Akkor is, ha nem érted. Akkor is, ha dühös vagy rá. 

Ma Isten ezt kéri töled. Kapaszkodj belé! Történjen bármi, érezd bárhogy magad, legyen bármennyi kérdés a fejedben, adjanak neked bármilyen fájdalmas tanácsot a körülötted lévők, te ragadd meg Isten kezét! 

Van, hogy Ő nem véd meg a borzalmaktól, nem veszi el a fájdalmat, nem választja ketté a tengert és Lázár sem támad fel a sírjából. De egy biztos. Ő nem marad tétlen. Lehet, hogy nemleges a válasza, de nem kell egyedül végigélned a megrázó eseményeket. Ő ott volt, ott van és a jövőben is ott lesz melletted. Veled sír, veled gyászol, és veled lép majd tovább, ha eljön annak az ideje. 

Ő melletted van, bármi történjék is az életedben. Ő kezében tartja az eseményeket és gondot visel rólad. Arra kér, hogy higgy Neki, higgy  Benne! Már nem tart sokáig a Gonosz uralma. Jézus győzött felette és egy napon elhozza az Ő országát, ahol minden kérdésedre válszt ad majd. Addig pedig kapaszkodj belé, és éld az életedet az Ő oltalmában! 

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33)