Ízlés dolga
(Példabeszédek könyve 18. fejezet 21. vers)
“Egy
építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba
letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját
és panaszkodni kezdett: - Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint
mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt: - Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.” (Dan Millman – A békés harcos útja)
Bizony,
míg a jó dolgokat automatikusan saját sikerünknek könyveljük el, és a rosszért
mindig mást szoktunk okolni. Jó lenne, Sam-hez, és Salamonhoz hasonlóan
belátni; Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben.
Mindenki
annak gyümölcsét eszi, amit szeret. S mindegy, milyen álarcot próbálsz magadra
húzni, az adott szituációban, - akár Pétert a tagadás estéjén - a te beszéded,
az arckifejezésed, a viselkedésed úgyis elárulja, milyen az ízlésed, azaz ki
vagy valójában.
Alap
a savanyú unott pofa, hogy már megint dolgozni, tanulni kell; ez fűszerezve
fanyar humorral, itt-ott csípős beszólással, s mindez leöntve a látszat
kedvéért mézes-mázas édeskés sziruppal?
Még
belegondolni is rossz, milyen iszonyú íze lehet egy ilyen össze-vissza ételnek!
Persze, ízlés dolga… Ha szereted, egyed, de ne csodálkozz, ha mások
elmenekülnek mellőled.
Viszont,
ha nem szeretnél magad körül keserű szavaiddal rombolni, másokat megbántani,
Jézusnál van megoldás. Nem a szóbeli böjt, azaz a némasági fogadalom, hanem a
probléma gyökerét, az ízlésedet tudja és akarja átformálni. „a szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté
12:34).
Nem
tudom, te milyen szendvicset csomagolsz magadnak mára, hogy mindezt jó
étvággyal fogyasztod-e el. De azt tudom,
hogy Jézustól azt kérem: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten”
(Zsolt.51:12)
