Fegyverrel a békéért

Szerző: -
Íme, két idézet a békéről:

„Az ENSZ békefenntartó műveletek használhatnak fegyveres erőt önmaguk, a mandátum és civilek védelmére, különösen olyan helyzetekben, ahol az állam nem képes a biztonság garantálására és a közrend fenntartására.” 

(Idézet: UNIS Bécs ENSZ Központ Az ENSZ-békefenntartók Nemzetközi Napja

2016. május 29. Az ENSZ főtitkára Ban Ki-Mun üzenete: Hőseinkre emlékezve)

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!” 
János 14:27.
Nem úgy adom, ahogy a világ adja… Miért? A világ hogyan adja? Milyen „békét” tud adni a világ? Biztosan hallottad már ezeket, vagy hasonló mondatokat:
-          Fegyverkezés a békéért!
-          Ne aggódj, senki nem tudja meg!
-          Nyugi, nyugi, mindenki így csinálja
-          Most mit parázol? Nyugodj már meg!
-     Ne izgulj! Béke van!
Ezzel szemben Jézus az Ő békességét kínálja nekünk. Az Ő békességét, aminek nincs rossz mellékíze. Nincs mögötte hátsó gondolat. Nem kíséri rettegés. Lebukástól való félelem. Belső remegés. Nem kell bajlódni a lelkiismeret hangjának elnyomásával. Ő olyan békességet tud adni, ami után nem lesz nyugtalan a szívünk. Nem tart vasmarokban a félelem.
Mint az a kismadár a zajló, háborgó tengerben álló sziklán. Körülötte vad orkán, villámok cikáznak, de ő nyugodtan énekel. A szívében béke van, akkor is, ha körülötte minden a feje tetejére állt.
Ezt a békességet szeretné ma neked is felajánlani a mi drága Jézusunk. Az Ő békességét. Amit a világtól soha nem kaphatsz meg. Fegyverrel nem szerezhető be. Pénzért sem. A barátaid sem tudják nyújtani.
Ezt az igazi békességet viszont csak úgy kaphatod meg, ha kinyújtod érte a kezedet. Csakhogy Aki ezt neked felajánlja, nem engedi ki a kezéből. Vagy Vele együtt kapod meg, vagy sehogy. Vagy engeded, hogy Jézus az Ő békességével együtt a szívedbe költözzön – és ezáltal egész életed megváltozzon, vagy továbbra is keresed, és feszültségben élsz.

Tartós békességet egyedül Jézus tud adni. Fogadd el tőle, és hívd őt a szívedbe! És akkor az, amire már olyan nagyon régóta vártál és vágytál – a tiéd lesz. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk