Amikor úgy tűnik, messzeségben vagy...
A
messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak
magamhoz hűségesen.
Jeremiás próféta könyve 31:3
Személye törvényen
kívül áll. Bárki megölheti, vagy bárki kiszolgáltathatja ellenségeinek.
Rejtegetni, bújtatni, szökésben segédkezni bűnrészesség, melyet szintén halállal
súlyt a birodalmi törvény. Írásait fölkutatják és elégetik. Gondolatait tilos
kinyomtatni, vagy terjeszteni. A vele való kapcsolat, tárgyalás, vagy együttműködés
önmagában véve is lázadásnak számít. Ez volt az úgynevezett Szent Német-Római Birodalom
császárának, V. Károlynak Wormsban 1521 májusában a világfelforgató eretnek,
Luther Márton ellen hozott végzése.
Mikor a fiatal ágostonrendi
szerzetes hazafelé tartott az őt kiközösítő birodalmi gyűlésről, szürkület tájt
négy lovast pillantott meg az erdei úton felé közeledni. Valószínűleg a
torkában doboghatott a szíve, amikor a durva katonák zsákot húztak a fejére,
lerángatták őt a szekérről, majd lóra ültetve elvágtattak vele.
– Ennyi volt hát
Márton testvér küldetése – gondolhatta magában. Sorsa reménytelen, túl
messzinek tűnik az Úr.
Csakhogy a lovasok
nem a császár elé, sem pedig a pápához viszik az ijedt tudóst, hanem egy
eldugott várba, Wartburgba, éppen azért, hogy megóvják őt azoktól az
ellenségeitől, akik tényleg ártani akarnának neki.
Luther Márton ebben
a válságos időszakban kézzel foghatóan megtapasztalta Jeremiás szavait. „Bár
messzinek tűnt az Úr segítsége, ő még is megjelent, és abban nyilvánította ki
szeretetét iránta, hogy biztonságos helyre magához vonta őt.” Tíz hónapos
fogság a Mindenható ölelésében – ez volt Luther legtermékenyebb időszaka. Lefordította
Isten üzenetét, az Újszövetséget az egyszerű emberek nyelvére.
Bármilyen messze is érzed magad az Úrtól, ő
magához akar vonni ma reggel is téged. Fordítsd hát le te is Isten üzenetét a
mai emberek nyelvére.
