csütörtök, január 12, 2017

Amikor úgy tűnik, messzeségben vagy...

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
Jeremiás próféta könyve 31:3

Személye törvényen kívül áll. Bárki megölheti, vagy bárki kiszolgáltathatja ellenségeinek. Rejtegetni, bújtatni, szökésben segédkezni bűnrészesség, melyet szintén halállal súlyt a birodalmi törvény. Írásait fölkutatják és elégetik. Gondolatait tilos kinyomtatni, vagy terjeszteni. A vele való kapcsolat, tárgyalás, vagy együttműködés önmagában véve is lázadásnak számít. Ez volt az úgynevezett Szent Német-Római Birodalom császárának, V. Károlynak Wormsban 1521 májusában a világfelforgató eretnek, Luther Márton ellen hozott végzése.
Mikor a fiatal ágostonrendi szerzetes hazafelé tartott az őt kiközösítő birodalmi gyűlésről, szürkület tájt négy lovast pillantott meg az erdei úton felé közeledni. Valószínűleg a torkában doboghatott a szíve, amikor a durva katonák zsákot húztak a fejére, lerángatták őt a szekérről, majd lóra ültetve elvágtattak vele.
– Ennyi volt hát Márton testvér küldetése – gondolhatta magában. Sorsa reménytelen, túl messzinek tűnik az Úr.
Csakhogy a lovasok nem a császár elé, sem pedig a pápához viszik az ijedt tudóst, hanem egy eldugott várba, Wartburgba, éppen azért, hogy megóvják őt azoktól az ellenségeitől, akik tényleg ártani akarnának neki.
Luther Márton ebben a válságos időszakban kézzel foghatóan megtapasztalta Jeremiás szavait. „Bár messzinek tűnt az Úr segítsége, ő még is megjelent, és abban nyilvánította ki szeretetét iránta, hogy biztonságos helyre magához vonta őt.” Tíz hónapos fogság a Mindenható ölelésében – ez volt Luther legtermékenyebb időszaka. Lefordította Isten üzenetét, az Újszövetséget az egyszerű emberek nyelvére.

Bármilyen messze is érzed magad az Úrtól, ő magához akar vonni ma reggel is téged. Fordítsd hát le te is Isten üzenetét a mai emberek nyelvére.