szombat, november 12, 2016

Mennyibe kerül egy veréb?


"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"
Lukács 12,6-7

Kicsit utánajártam és azt találtam, hogy a veréb eszmei értéke, legyen az mezei- vagy házi veréb, egyaránt huszonötezer forint. Hát, kicsit felment az ára a bibliai időkhöz képest, de adna valaki érte annyit? Talán 1852 táján, amikor az első verebeket szabadon engedték New Yorkban, az európai beszerzők adhattak érte valamennyit, de manapság... A Természetvédelmi Világszövetség listáján évtizedek óta "nem fenyegetett faj"-ként tartják számon, ami azt jelenti, hogy szerte az egész világon van belőle elég. Olyan madár, amivel keveset törődünk, amivel nem foglalkozunk, hiszen nem kell vigyáznunk rá, mint az egyre ritkuló kedves madarainkra, a fecskére, gólyára, gémre és még sorolhatnám. A veréb ott él körülöttünk falun és városban, télen és nyáron egyaránt. Nem etetjük, sőt, még tán haragszunk is rajaira, ha kedves cinegéink elől télen kieszik az etetőből az elemózsiát.

Mennyit ér neked egy veréb? Amikor gyerek voltam emlékszem, hogy páran a szerencsések közül, rajtuk próbálták ki céllövő tudományukat a vadi új, csehszlovák légpuskáikkal. Mi, szegényebbek legfeljebb a csúzlijainkkal próbálkozhattunk. Vagyis nem sokat értek akkor és ma sem.

Mi van a hajunk szálával? Mióta múlnak felettem az évek, kicsit gyakrabban figyelem, hogy deresedik-e; vagy azt, hogy nem hagyja-e el túl sok buta haj, az okos fejet... De a viccet és a hiúságot félretéve, a hajszálaink sem érnek valami sokat.

Jézus mégis azt mondja, Isten még az általunk lényegtelennek tartott dolgokra is nagy figyelmet fordít. Számára minden fontos ami velünk, ami teremtett világával kapcsolatba hozható. Nincs olyan dolog, amire ne szentelne időt és figyelmet, mert az Ő gondoskodó szeretete mindenre kiterjed. Sőt, az ember külön figyelmet kap Tőle, mert számára igen értékesek vagyunk. Milyen csodálatos a mi Istenünk! Most, a nyugalom perceiben gondolkodjunk el egy kicsit azon, mit tett értünk Isten és mit érdemelnénk valójában! Ha ennyire szeret minket a mi Urunk, akkor van-e még félnivalónk?

péntek, november 11, 2016

Vagy - vagy!

Vagy-vagy
Vagy Isten, vagy az a másik hatalom. Nevezhetjük Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak. Mindenképpen a mérleg ellenkező serpenyőjében áll.
„Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai”
Rómabeliekhez írt levél 8:14.
 Ha ez a képlet igaz, akkor a másik is igaz. Akiket a Vádoló, Kísértő, Ördög, Sátán lelke vezérel, azok a Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak fiai. Még leírni is, kimondani is szörnyű! Azonban nincs középút. Nincs ilyen képlet, hogy akik egy kicsit hagyják, hogy Isten Lelke vezesse őket, meg egy kicsit hagyják, hogy a Kísértő, Vádoló, Sátán lelke vezérelje őket, azok… Nem lehetnek egy időben Istennek és Sátánnak fiai. Vagy – vagy! Nem lehetek félig Istené és félig Sátáné, ahogy nem lehetek egy kicsit terhes, meg egy kicsit nem terhes.
Téged kinek a Lelke vezérel? Isten Lelke? Ha igen, nincs miért aggódnod! Tudod, hogyan vezet Isten Lelke? Néha megfedd, hogy ezt vagy azt ne tedd, néha tanácsol, hogy azt meg tedd meg. Máskor int, ha rossz irányba indulsz, megint máskor meg elvezet valami olyan igazság megértésére, amit eddig nem értettél.  Néha eszedbe juttat valakit, akiért imádkoznod kéne, vagy meg kéne látogatnod, esetleg fölhívnod. Máskor – térdre kényszerít, hisz a sok tennivalód között elfeledkeztél a legfontosabbról.
No, és az a másik hatalom? Ő is próbál hatással lenni rád. Ilyeneket mond: Ne törődj vele, mindenki így csinálja! Most mit aggódsz, úgysem tudódik ki!  Ő is vezet. Néha szórakozóhelyre, néha leültet hosszú időre a TV vagy a számítógép elé, és eléd hoz olyan képeket, amikről valahol az a másik hang súgja, hogy ezt ne nézd meg, de emennek hangja elnyomja azt. No és? Nem történhet semmi baj, hisz felnőtt vagy!
Érted már, hogy miért kell vagy egyik, vagy másik oldalra elköteleződni? Mert képtelenség egyszerre egy időben két ló hátán lovagolni.

Válaszd a jobbik részt! Engedd, hogy Isten Lelke vezéreljen, mert akkor leszel Isten fiává, lányává. Én már megtettem ezt a lépést.

csütörtök, november 10, 2016

Vajon ami fontos, tényleg fontos?

„Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg istenemet.”
Jób könyve 19:25-26 (Neovulgata)

Akkor döbbentem rá először, hogy öregszem, mikor kedvenc gyerekkori hősfiguráimat, He-Mant és társait egy játékmúzeum vitrinében pillanthattam meg. Eltelt az idő. Pedig egykor hogy rajongtam értük. Magyarországon nem nagyon lehetett beszerezni, úgy hogy minden egyes márkát (ez egy kőkorszaki fizetőeszköz, még az Euró előtt), amelyet németországi rokonaimtól kaptam, gondosan félretettem, hogy megvehessem egyik vagy másik figurát. Talán tízet is összegyűjtöttem, és barátaimmal sokat játszottunk velük. Ma már csak egy maradt meg – kit tudja hova tűnt a többi az évek alatt. Talán bánom, hogy a többi figurát nem mutathatom meg fiamnak, de olyan nagyon nem izgat már a kérdés. Fölnőttem. Más dolgok foglalkoztatnak, és más dolgokat gyűjtök. Néha azon gondolkodom, vajon eljön majd az az idő is, amikor azok a dolgok, melyeket most fontosnak tartok, jelentéktelenné zsugorodnak majd? Szinte megijedek ettől a fölvetéstől. Pedig biztosan így lesz.

Valami ilyesmiről beszél Jób is. Sok minden van az ember életében, jó is, rossz is. A jóhoz makacsul ragaszkodik, de a rosszat is megtartja emlékezetében, föl-föl idézi, és képtelen szabadulni tőle. Mindenki életében eljön azonban az a pillanat, amikor az egész élete átértékelődik. A halálos ágyán senki sem a gyerekkori hősfiguráira gondol, és a felnőtt kor fontoskodó ügyletei is gyermetegnek látszanak olyankor. Ekkor derül csak ki, hogy mi az, ami igazán fontos. Jób tudta ezt, és ez adott neki reménységet. Tudta, hogy a megváltója él, és ha most meg is kell halnia, Isten föltámasztja, és saját szemével láthatja meg őt.

Végezzük a hétköznapi teendőinket, foglalkozzunk az általunk lényegesnek ítélt dolgokkal, játszunk, tanuljunk, dolgozzunk! De a legfontosabb, hogy Jóbbal együtt mi is tudjuk, a mi megváltónk is él! 

szerda, november 09, 2016

Jézus visszatérésének ígérete



„Íme eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt, még akik őt általszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.”
 (Jelenések könyve 1. fejezet 7-8. vers)

Egyszer egy lelkésznek feltették a kérdést; Miért van az, hogy a Biblia olyan sok helyen beszél a bűn következményéről, a szenvedésről, a halálról és ezzel szemben csupán alig szól a mennyországról és az új földről, amit a hűségesek örökölnek majd.

A lelkész válasza így szólt: Ha az ebéd alkalmával minden fogás egyszerre kerülne az asztalra, ki akarná megenni a spenótot, miközben előtte van a torta?

S igaz, bizonyosan ma is sok ’spenót’ helyzettel fogsz találkozni, amit meg kell(!) tenni. Ma mégis arra hívlak, gyere, nézd, gondolkodj és beszélj arról, hogy milyen lesz a desszert!

Hiszen „Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót… Jézus hatalmas győzőként lép elő… A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri…

A föld rázkodása, a villámok cikázása közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: „Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek…!

Ádám is a feltámadt sokaság között áll. Alakja méltóságteljes, alig kisebb, mint az Isten Fiáé… Az igazak az örök ifjúság frissességével és elevenségével támadnak fel…

A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni... Az élő igazak ’nagy hirtelen, egy szempillantásban’ elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek…

A kicsi gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak…

A Szent Város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk, és megpillantják az Édent, az ártatlan Ádám otthonát…

A Megváltó boldog, hogy a dicsőség országában láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán megmentett lelkeket. Az üdvözültek osztoznak örömében, amikor a szentek között észreveszik azokat, akik imáik, fáradozásuk, szeretetük és áldozatuk nyomán tértek Krisztushoz…

Mindnyájan révbe jutottak. Koronájukat Jézus lábához teszik, és dicsérik Őt a végtelen örökkévalóságon át.” (részletek: E.G.White – Nagy küzdelem, Isten népe megszabadul c. fejezetéből)

Ne állj fel Isten asztalától! Ez a desszert rád is vár!

kedd, november 08, 2016

Neked legyen jó!

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Lukács szerinti evangélium 14. fejezet 11. verse


Csak mikor? Ezt szoktuk kérdezni, akkor, amikor valaki ezzel a verssel közelít felénk, hogy megnyugtasson minket. Én többször éreztem magam megaáztatott helyzetben, mint fordítva ezért, szívesen végig néztem volna a másik bukását. Ez így leírva nagyon durván hangzik, de lehet másokban is megfordult már ez a gondolat... Nem akarok hazudni senkinek, bennem  nem is egyszer!

Nem helyes, tudom! Nem szeretném senkinek a bukását végignézni. Nem akarom, hogy rossz legyen bárkinek is. Szívem minden vágya az, hogy minél több ember megismerhesse Jézus Krisztust, aki önmagát megalázta érted és értem. Fel nem foghatom, hogy milyen áldozatot hozhatott Valaki értem, aki nem vagyok érdemes semmire.

„Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig (Jeremiás Siralmai 3. fejezet 26. vers) Ez jut eszembe, amikor rossz gondolataim támadnak. Nem kívánhatok rosszat senkinek.

Ugyanakkor ne legyünk felfuvalkodottak. Ne higgyük magunkról azt, amik nem vagyunk. Minden, amit elérünk azt nem egyedül értük el. Az Isten segítségével van, amink van! Ha azt gondolod is, hogy magadnak köszönhetsz mindent, nem árt, ha tudod, hogy ha Isten adta volna neked, nem lenne semmid. Ezért ne légy felfuvalkodott, inkább hálával tartozol! Elsőként magamnak címeztem ezeket a sorokat! Hálával teli boldog napot kívánok mindenkinek!


hétfő, november 07, 2016

Nincs helye halogatásnak és késlekedésnek!

Ő pedig mondta: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
Apostolok cselekedetei 22:14-16

Isten türelmesen munkálja a lelkünket sokszor egy egész életen át, hogy belátásra és megtérésre, mindezek révén pedig üdvösségre jussunk. Nem vagyunk egyformák, ezért nem léteznek "hivatalos részidők" a megtérés útjának bejárásával kapcsolatban. (Ebből következik, az is, hogy nincs értelme egymást sürgetni, vagy másokat magunkhoz, a saját tapasztalatainkhoz, életutunkhoz mérni). 

Mégis létezik egyetlen szempont, ami közös irányelv mindnyájunkra nézve: bármikor érlelje is be bennünk Isten Lelke a megtérést, miután felismerésre jutottunk, nincs helye késlekedésnek. Nincs helye, mert e kegyelmi állapot nem feltétlenül marad fenn hosszan és magától, mivel egyrészt az emberi szív állhatatlan, másrészt a nagy ellenségnek, Sátánnak az a célja, hogy mihamarabb elveszítsük a benyomásokat és ezzel ezt a pozitív állapotot. Ezért fontos, hogy mielőbb új, más, szövetségi viszonyba lépjünk Istennel és átengedjük neki az életünk vezetését.

A halogatástól azonban nem csak az Istennel történő szövetségkötés idején kell óvakodnunk, hanem utána is: "Fontos, hogy higgyünk Isten szavának és azonnal annak megfelelően cselekedjünk, amíg angyalai arra várnak, hogy értünk munkálkodjanak. A gonosz angyalok készek megküzdeni minden lépésnyi előrenyomulásért. Amikor pedig Isten gondviselése megparancsolja a gyermekeinek, hogy induljanak, mert kész nagy dolgokat tenni értük, akkor Sátán azzal kísérti őket, hogy habozással és halogatással játsszák el az Úr tetszését. Azt keresi, hogy hogyan lobbanthatná fel a viszály szellemét, vagy támaszthatna hitetlenséget vagy zúgolódást, megfosztva ezzel őket az áldástól, amelyet Isten adni kívánt nekik. Isten szolgái legyenek a pillanat emberei, akik mindig készek olyan gyorsan cselekedni, amilyen ütemben a kegyelme utat nyit előttük. Ha viszont késlekednek, azzal időt adnak Sátánnak arra, hogy a vereségüket munkálja." (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, a "Vándorlás Edom körül" c. fejezetből).

vasárnap, november 06, 2016

Nem véletlen


„Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.”
Zsoltárok könyve 33:6


Elolvasod ezt az igét, és körülvesz egy már öt évvel ezelőtti emlék. Különös érzések kerítenek hatalmukba, és legszívesebben visszarepülnél az időben, hogy újra ott állhass a nagy tenger partján. 

Orrodban ismét ott a sós illat, hajadat szerteszét fújja a vad szél. A nap szikrázóan süt, kellemes meleggel ölelve körül téged. Botorkálva keresel egy viszonylag kényelmes ülőhelyet a göröngyös sziklákon. Elhelyezkedsz, és szemed issza a látványt. A tenger zúg, egyre csak zúg, nem akar megnyugodni egy percre sem. A hullámok vadul csapódnak neki a part menti sziklának, mely millió és millió cseppé szakítja őket szét, hogy aztán visszahullva ismét eggyé váljanak. Minden hatalmas. Hozzád képest. A tenger, a hullámok, a rejtett erő, mely hajtja őket, a szikla és a feletted ragyogó felhőtlen égbolt.

És te újra közel érzed magad Hozzá. Különösen közel. Mintha megszűnne körülötted idő és tér, és csak ti ketten lennétek. Érzed, ahogy láthatatlanul átölel, és veled együtt ül némán a tenger partján. Mintha ott lehetnél a kezdeteknél, amikor Isten az eget teremtve elválasztotta a fenti vizeket a lenti vizektől. Mintha éppen most mondta volna ki, hogy "legyen", és gyönyörködik veled az alkotásában. 

Különös ez a csend. Békés. Megnyugtató. Erőt ad az utad folytatásához. Mert Isten nemcsak akkor mondta ki, hogy "legyen". Nemcsak az eget alkotta meg, hanem téged is. Életre hívott, megformált, lelket adott beléd, és célt, amiért érdemes küzdeni. 

Ma reggel Isten szeretné benned ezt a célt megerősíteni. Szeretne emlékeztetni téged arra, honnan jöttél és hová tartasz. Szeretné, ha nem felejtenéd el, hogy az Ő gyermeke vagy, nem pedig a véletlen szüleménye. 

Isten a te Teremtőd! Ő az, aki elindított ezen az úton, és Ő az, aki tárt karokkal vár majd a végén az Ő országában. Hát éld ezt a napot, az életedet ennek tudatában! Isten akarta, hogy megszüless, és vár téged haza, az Ő országába!