szombat, október 29, 2016

Isten igéje



"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."
Zsidók 4,12

Az Ige él
Bár a nyelvek, amiken írták, a héber, a görög, a latin, az arám ma már csak holt nyelvként létezik Isten szava mégis él. Él, mert a holtnyelvekből átfordították  a mai nyelvekre és azokban él tovább. Méghozzá nem is akárhogyan, kultúra teremtő módon. Guttenbergnek és a reformációnak köszönhetően (ami természetesen Isten gondviselése következtében szinte egybe esett) a Biblia megújította az európai nyelveket, kultúrákat és az egész gondolkodást. Nincs az egész világon még egy ilyen könyv, ami ennyiféle fordításban létezik, aminek történetei így beívóddtak volna megannyi ország kultúrális alapjaiba, amit ilyen sokan idéztek volna, amire ilyen sokan utaltak volna, ami ennyi festményt és más képzőművészeti-, építészeti-, ének-zenei-, irodalmi-, előadóművészeti (színház, film) alkotást ihletett volna! Össze sem tudjuk számolni.
De Isten igéje önmagára is élő módon utal:
- Isten szava mag (Mt 13,18-23), mely szívünk földjébe hullik, hogy ott jó talajba bújva kihajtson és százannyi jót teremjen.
- Isten szava Jézus (Jn1,1-3. és 14.), a kezdettől fogva, öröktől fogva létező Isten Fiú. Aki Önmaga képes a semmiből életet teremteni, aki értünk hozott áldozata által újjáteremti bennünk a szeretetet.

Az Ige hat
Mert minden élet hatással van a környezetére. Az élő dolgok nem léteznek önmagukban, másoktól függetlenül. Mivel Isten szava nagy befolyással volt és van emberekre, kultúrákra, népekre, világokra mi sem vonhatjuk ki magunkat hatása alól. Életünk során számos alkalommal szembesülünk vele és minden találkozásnál döntést hozunk. Ezek a döntések a későbbiekben hatással vannak ránk. Jellemünk alakulására, világképünkre, a másik emberrel való viszonyunkra. Természetesen ezt a hatást mindig eltorzítja az a közeg, amely közvetíti. Ebben az értelemben mi magunk, keresztények, hívők is. Mert a világ általunk látja Isten szavát és olyannak látja, amilyennek bemutatjuk. Ez nagy felelősség! Olyan nagy, hogy szinte lehetetlen elhordozni és megfelelni neki. Hogyan lennék képes én, a tökéletlen, az emberi, közvetíteni mások felé a tökéletest? Meglepő, hogy Isten mégis minket választott arra, hogy hatással legyünk a világra. Két oka volt rá: az ösztönzés és a példa. Mert, ha befolyással akarok lenni, akkor ez arra ösztönözz, hogy én is változzam, hogy jobb legyek. Így válok példává, útmutatóvá, Krisztusra mutató emberré.

Az Ige kard
Mélyen szántó erő, ami az ember teljes lényét átjárja, a szellemit (elme, lélek) éppúgy, mint a testit (ízületek, velők). Szétválaszt, ha kell erővel, hogy minden benső dolog nyilvánvalóvá váljon. Semmi sem marad titok előtte, semmit sem lehet elrejteni. Isten szava előtt minden nyilvánvalóvá lesz és minden védtelen, de csupán Istennek kiszolgáltatott. A kardot nem mások ellen fordítjuk, mert nem is a mi kezünkben van. Ez az Isten kardja és a Tökéletes Jóság csak a legnemesebb cél elérése érdekében használja fegyverét, de csak a legritkábban arra, hogy pusztítson. Ha pusztít, akkor ezt csak a romlottal, a menthetetlennel teszi. 

Az Ige ítél
Ahogyan a kard a a legmélyebbre hat, úgy jut el Isten Igéje lényünk legmélyebb szintjéig, ahová senki más nem juthat el, az akarat, a gondolat a szándék szintjére. Mi, emberek képesek vagyunk arra, hogy rejtve maradjunk mások előtt. Sokszor viselünk álarcot, maskarát, jelmezt a való életben is céljaink elérése érdekében és azt hisszük, soha ki nem derül. De tévedünk. Ha minden embert be is csaphatunk, ha a hazugságainkat már mi magunk is hisszük, Istent nem tudjuk megtéveszteni. Ezért oly nagy erény az őszinteség, mert az őszinte bűnös emberen még lehet segíteni. A Biblia ítélete nem a végső ítélet, nem az utolsó lehetőség! Amikor olvassuk, érezzük felettünk kimondott ítéletét. Ilyenkor nem szabad ellene állanunk, szabadkoznunk, magyarázkodnunk. Ekkor csak egyet szabad, elismernünk és a akkor a gyógyulás elkezdődik és ha ezen az úton maradunk, teljessé válik.

péntek, október 28, 2016

Homeopátiás kereszténység

Gyermekeim negyedik generációs keresztények. Adventisták. Elgondolkodtam, hogyha a nagymamám vagy az édesapám valami csoda folytán felébredne, hogy érezné magát a gyülekezetben, egy-egy bibliaórán vagy egy ifjúsági programon? Sokat változott a világ.  Azonban Isten Igéje ÖRÖK! Ma reggel ezt az Igét olvastam:

„Feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint a csillagok a világban.” 

Filippibeliekhez írt levél 2. rész 15. vers.
A napokban olvasgattam arról, hogyan készülnek a homeopátiás szerek. Egyszerűen hígítással. A tömény oldatot tízszeresére, vagy éppen százszorosára hígítják, közben rázogatják. Néha úgy érzem, mintha valami gonosz mester, titokban homeopátiás módszerrel hígítaná gyülekezeteinket, gyermekeinket, családjainkat, hitéletünket, Istenhez, Bibliához, közösséghez való viszonyunkat.
Alább olvashatod, az idézetben, hogy a végén az eredeti anyag még nyomokban sem található a szerben. Mintha errefelé haladnánk. Azonban ebbe sem belenyugodni nem szabad, sem ítélkezően, lemondóan legyintenünk – közben magunkat kihúzva azt mondanunk: Én azért nem vagyok ilyen. Sajnos ez nem igaz. Mindannyian kezdünk „hígulni”. Én is, Te is. Nézz csak körül, és hasonlítsd össze a tíz, tizenöt vagy öt évvel ezelőtti magaddal – önmagadat. Bizony jócskán hígultunk. De hála Istennek, a folyamat visszafordítható.
Kérlek, a mai igét mélyen, komolyan ráhangolódva olvasd el ismét egy másik fordításban: 
„… E gonosz, és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában!” 
(Egyszerű fordítás)
Legyünk hatékony, 100%-os keresztények, feddhetetlenek, tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogjunk, mint a csillagok az éjszakában.
Igazán komoly kihívás, de Isten erejével megvalósítható!


Homeopátiás szerek
„Amit a legnehezebb megértenünk a szerek gyártásával és hatásával kapcsolatban, de mégis evidencia, hogy - a több fázisú, hosszas hígítási folyamat eredményeként - a magas potenciájú szereknél, C200 felett, a kiindulási anyag, anyagi minőségében már nincs jelen, csupán a rá jellemző információ „vésődött” be az oldószerbe. Tehát mondjuk egy C200 Chamomilla szerben már egy szemernyi kamillát sem találnánk, mégis a rá jellemző tulajdonságkör jelen van.


csütörtök, október 27, 2016

A kicsiny nyáj

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács evangéliuma 12:32

1517. Luther Márton kiszögezi a wittenbergi vártemplom kapujához 95 tételét, melyben a Biblia szerető Istenéről beszélt, a kor haragvó és pénzen megvesztegethető Istenével szemben. Császárok, királyok és pápák próbálják a makacs szerzetest jobb belátásra bírni, mindhiába. Luther tanításának hatására hamar létrejön egy „kicsiny nyáj”, akik néhány év alatt megismertetik az evangéliumot a német társadalommal.

1729. John Wesley, Charles testvérével és néhány barátjukkal elhatározzák, hogy esténként rendszeresen összejönnek, olvassák a Bibliát, megbeszélik, imádkoznak, majd másnap meglátogatják a rászorulókat, és ahol tudnak, segítenek. A többi oxfordi diák csak gúnyolódik e „kicsiny nyájjal”, metodistáknak csúfolják őket rendszeres életvitelükért, és nem jósolnak hosszú jövőt e kis közösségnek. Alig száz évvel az események után, az angol parlament a metodista „kicsiny nyáj” hatására eltörli a rabszolgaságot a Brit birodalom területén.

1845. James White, Joseph Bates, Ellen Harmon és még néhányan, azon kezdenek el közösen gondolkodni, hogy mikor fog eljönni Jézus 2-szor, hogy az Atya nekik adja az ő országát. Ekkor még igen bizonytalan volt e „kicsiny nyáj”, de évről évre érezték Isten vezetését, mely fokozatosan megerősítette őket. Ma az adventista egyház számos embernek nyújt reménységet azzal, hogy hirdeti Isten országának eljövetelét.

Számos példa megvilágíthatná még Jézus szavait, de a legjobb, ha mindezt a saját szívünkben tapasztaljuk meg. 

szerda, október 26, 2016

Bátorságpróba



„Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe, attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz.”
 (Józsué könyve 1. fejezet 7. vers)

Gyermekkoromban sokszor hecceltük egymást barátaimmal: „Nyuszi vagy! Nem mersz felmászni erre a magas fára!” „Nem mersz leugrani csúszda tetejéről!” „Nem mered megfogni a keresztes pókot!”…

Persze mindezt ma már nem bátorságnak, sokkal inkább gyerekes vakmerőség próbának és szándékos bajkeresésnek mondanám. Hisz, meggondolatlanul csupán puszta erőfitogtatás miatt csináltuk ezeket.

Azonban Józsué, a Biblia többi szereplőjéhez hasonlóan nem a vakmerőség, hanem a bátorság és a hit embere volt. Aki nagyon is tudatában volt gyengeségeinek, félelmeinek, de hajlandó volt szembenézni és leszámolni azokkal. S célja nem saját rettenthetetlenségének bizonygatása, hanem Isten erejének felmagasztalása.

Ez a felülről jövő erő adott neki bátorságot és tette képessé, hogy Isten népének vezetőjeként a honfoglalás során nekiinduljon a megáradt Jordánnak (3. fej.), vagy fegyver nélkül megostromolja Jerikó városát (6. fej.).

Később ugyanez az erő töltötte el a fiatal Dávidot, mikor kiállt Góliát ellen, vagy Dánielt és társait, akik a bálványimádás központjában, Babilonban is nyíltan felvállalták hitüket, akárcsak a későbbi mártírok egészen napjainkig.

De mi a helyzet veled? Azt mondod, szereted Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből?

Akkor légy bátor és erős nemet mondani az önző anyagias világ csábításának! Légy bátor és erős és mutasd meg a megjelenéseddel, a viselkedéseddel, a szavaiddal, hogy kihez tartozol, és mit hiszel!

Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38)

Viszont „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel.3:5)

kedd, október 25, 2016

Egymás terhét hordozzuk!

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jakab levele 5. fejezet 16. verse



Megvallani egymásnak bűneinket? Két irányba indulhatunk el. Az egyik az, amikor inkább nem mondjuk el mennyire bűnösök vagyunk, mert az presztízsvesztéssel jár. Jobbnak tűnik az a megoldás, hogy szentnek tüntessük fel magunkat. A másik út, amikor elmondjuk egymásnak a bűnöket, és remek társra találunk, mert kiderül, hogy esetleg a másik fél is éppen ugyanabban gyengélkedik. Ilyenkor tudjuk igazolni magunkat és meg tudjuk nyugtatni egymás lelkiismeretét, hogy jól van ez így, ahogy van.

De van egy harmadik út. Amelyik sokkal jobb, mint az előző kettő. Legyünk őszinték, inkább a végeredményt tekintve jobb, mert egyébként sok nehézséggel is jár. Főleg lelki eredetű nehézségekkel. Őszinte bűnvallás egymásnak azért, hogy imádkozzunk a másikért. Miért terheljen engem valaki a saját bűnével –kérdezhetnénk? Törődjön csak mindenki a maga dolgával.

A közösség szerepe nagyon fontos. Az Ószövetségben olvashatunk egy bizonyos Ákán nevű férfiról, aki Jerikó elfoglalásánál elvett az Úrnak szentelt dolgokból. Ezért a bűnéért Ai városát nem tudták elfoglalni, sőt, több mint harmincan vesztették életüket, és a biblia feljegyzése szerint a domboldalon kergették el az izraelitákat. Ákán bűne kiderült, az Úr mutatta meg, hogy ki miatt történt a vereség. A büntetés halálra kövezés volt. Mindenkinek követ kellett ragadnia. Miért? Mindenkinek kell érezni a bűnnek a súlyát és a következményeit is. Ez egy meglehetősen szomorú történet, de gondoljunk csak bele, hogy a gyógyulás sikereit mekkora öröm kíséri?! Ha valakiért imádkozunk, vagy éppen értem imádkozunk és a meggyógyulunk, nem jobb ha minél többen láthatják, hogy milyen jó az Úr?!


Egy friss tapasztalat: Nemrégiben egy kedves ismerősünkért kezdtünk imádkozni mert súlyos agydaganatot diagnosztizáltak nála. Előjelek nem voltak, hirtelen össze esett és így derült ki a halálos betegség. Nem tudom, hogy mekkora az érte imádkozók tábora, de tudom, hogy mi is közéjük tartozunk, és operáció után sikereket könyvelhetünk el. Nincs még vége, sokat kell érte imádkozni, és hisszük, hogy az Úr meggyógyítja ezt az édesanyát.

hétfő, október 24, 2016

Isten útjai


Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.

Hóseás 14:10

Nem könnyű az életben úgy általában, de az egyes élethelyzetekben sem megtalálni a helyes utat. Egy pár évtized és jó néhány összegyűjtött seb után a legtöbben eljutunk erre a felismerésre.

Az "izmusok", filozófiai irányzatok, sőt maguk a vallások jó része sem tud érdemi eligazítással szolgálni. Az sem vezet sehová, ha a magunk útját járjuk, és a magunk esze, bölcsessége, vagy éppen hangulata szerint döntünk.

Egyetlen dolog segíthet: Olyantól kell tanulni, aki bölcsebb nálunk, és tudatosan kell keresni, hogy merre vezethet a helyes út. Véletlenül nemigen fogunk rátalálni.

Isten, mint a legbölcsebb, felajánlotta a segítségét minden embernek - így neked is és nekem is. Nem csak általános erkölcsi értékeket közöl a Bibliában, hanem tabnulságos életutakat, jó és rossz példákat, hogy okuljunk belőlük. Sőt, azt is felajánlja, hogy "Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged." - Zsolt 32:8. 

Milyen felbecsülhetetlen értéke van ennek az ígéretnek! Mindössze annyi kell a megvalósulásához, hogy figyeljük mit tanácsol Isten a szemével. 
Ma is tanácsol, ha igényled és ha hagyod. Járj ma is az egyenes úton - az mindig jobb!




vasárnap, október 23, 2016

Tágítsd a tartályt!


„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”
Zsoltárok könyve 41:2 


Egyszer olvastam egy történetet egy vallási vezetőről és a tanítványáról. A tanítvány egy nap elpanaszolta minden búját-baját mesterének. Saját életét egy csődtömegnek ítélte meg, és úgy érezte, nem bírja már tovább. Túl sok rossz dolog történt vele túl kevés idő alatt, és semmi kiútat nem lát a gödörből. 

A mester türelmesen végighallgatta, majd kezébe vett egy poharat, megtöltötte vízzel, belekevert egy evőkanál sót, és átnyújtotta a tanítványának. 
- Idd meg, fiam!
- De mester, ez borzalmasan sós, nem lehet meginni. - mondta értetlen arccal a tanítvány.
- Akkor gyere velem! - Azzal elvezette az ifjút egy kicsiny tavat tápláló forráshoz. 
- Öntsd a pohár tartalmát a tóba! Majd merítsd a vízből, és idd meg! - A tanítvány most már engedelmesen követte a mester utasításait.
- Ugye, ez már iható? Pedig a só mennyiségén nem változtattunk, csak a tartály lett nagyobb. 


Nem tudom, mekkora ma reggel a batyu a hátadon. Nem tudom, milyen gondokkal harcolsz éppen, nem tudom, milyen kihívások állnak előtted. Talán nincs minden rendben az életedben. Talán ért egy hatalmas veszteség, és nem bírod feldolgozni. Talán problémák vannak a munkahelyeden vagy a családod körében. Talán magányos vagy, és nem találsz senkit, akivel megoszthatnád a történeteidet. 

Legyél bármelyik csoportban, Isten ma reggel egy különleges feladattal kíván neked boldog, új hetet. Tágítsd a tartályt! Ne félj, ő gondot visel rólad. Tudja, milyen élethelyzetben vagy, milyen kihívások állnak előtted. Névről ismeri az összes óriásodat, és nem tévesztette szem elől azt sem, hol sebesültél meg az múlt csatáiban. 

Isten melletted van. Azt kéri tőled, hogy bízd rá a batyudat, és tágítsd a látókörödet! Ma ne csak önmagadat, a saját gondjaidat lásd, hanem vedd észre a körülötted élők segítséget kérő kezeit! Hajolj le ahhoz, aki nem tud felállni a földről, és legyél te az, aki talpra segíted! Legyél te az, aki megmutatod valakinek, hogy ott a fény az alagút végén, és nemsokára túlléphet a problémáján! Legyél te az, aki mosolyt csalsz egy bánatos arcra, aki segít egy bajban lévőn, vagy aki enni ad egy éhezőnek. 

Tágítsd a tartályt, és megtapasztalhatod, hogy talán a problémáid száma nem csökkent, de mintha nem is lenne olyan nehéz az a batyu a hátadon. Mert Isten az, aki gondot visel rólad.