szombat, április 09, 2016

Ha már bizonyos vagy!



"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült."
Zsidók 12,1-2

Ez a szakasz nem azoknak szól, akik még bizonytalankodnak. Ez az ige nem azokat szólítja meg, akik még kételkednek. Ez az üzenet azoknak szól, akik komolyan veszik a hitet, mert számukra élő valóság az élet Krisztusban.

Megfigyelted már, hogy mindig eltelik egy kis idő a meggyőződés és a cselekvés között? Mindig van egy szünet. Ez a döntés szünete. Az elköteleződés szünete, amikor azt fontolgatjuk, hogy most mit is tegyünk. Cselekedjünk meggyőződésünk szerint, vagy próbáljuk magunkat lebeszélni róla. Voltál már így? Tudtad mit kellene tenned, de bizonyos okok miatt, mert túl nehéz volt, mert komoly változtatásokkal járt, amit nem volt egyszerű meglépni, - azt kívántad, bárcsak valakinek mégis sikerülne lebeszélnie róla. Ebben a helyzetben szólít meg minket az ige és a következő tanácsokat adja:

1. Tedd le a terheidet!
Ha ilyen fontos dologra vállalkozol, akkor könnyítened kell magadon, mint a hegymászónak, aki élete csúcsára készül és a felszerelésébe csak azt pakolja be, amire ott szüksége lesz. ez kegyetlen válogatást jelent, mert nagyon szigorúnak kell lennie az embernek magához. Az ok egyszerű: minden fölösleges teher meggátolhat abban, hogy elérd a célod. Tehát, ha megbizonyosodtál abban, hogy mi Isten akarata veled, akkor tegyél félre mindent, ami ebben meggátolhat! Például tedd félre a saját céljaid, amik nem illenek bele Isten tervébe! ...

2. Tedd le a bűneidet!
A bűneinket nyugodtan besorolhatnánk az előző csoportba, mert terhek is, de mégis többek annál: valódi akadályok, gátló tényezők. Azok a bűnök, amelyekhez ragaszkodunk végül teljesen elválasztanak Istentől. Előre tudjuk, hogy a vesztünket okozzák, ha kitartunk mellettük. Olyan, mint a példabeszédek könyve szerint a bor. Szépséges, bíbor fényben tündöklik, lágynak, selymesnek tűnik, mint, ami könnyen alácsuszamlik. Ugyanakkor, ha engedünk neki, végül mint a kígyó, megmar. Azok a bűnök, amiket nem teszünk le Jézus lába elé, amire nem kérjük a jó Atyánk bocsánatát, elpusztítanak majd bennünket.

3. Kitartóan indulj a cél felé!
Elszántan tedd meg az első lépést úgy, mint aki nem teketóriázik és tudja, hogy azonnal jön a következő. Az, aki tudja mit akar, mindig tudja azt is, ami ezután következik, amit ezután tennie kell. Lehet, hogy hideg van odakinn és az eső is esik, a szél is fúj, de ha várnak rád, akkor felveszed a kabátod és indulsz. Nem törődsz a kényelmeddel, a nehézséggel, csak teszed a dolgod és arra figyelsz, ami következik. Ha Isten dolgában jársz, nem a nehézségeidet nézed, hanem azt, amit tenned kell. Ez sokszor erőnk feletti lehet, mert Isten a tökéleteset várja tőlünk, amire mi képtelenek vagyunk magunktól. És ez a lényeg, hogy magunktól! Ő nem azt várja, hogy mi magunk cselekedjünk, hanem azt, hogy vele együtt lépjünk!

4. Nézd Krisztus példáját!
Ezért ez a következő tanács. Nézz arra, Akit követsz, Akit érdemes követned! Vagyis nézz Istenre, nézz a Megváltódra! Az ok is egyszerű: az Ő példája azon kívül, hogy utat mutat, erőt is ad az út megtételéhez. Ugyanis nincs olyan, ahol Ő már előttünk ne járt volna, amit ne ismerne és ne tudná, hogy Vele együtt helyt fogunk állni!

péntek, április 08, 2016

Hódolat Krisztus előtt

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön.”
Efézus 3:14-15.

Isten
Kit fel nem foghat semmi értelem,
hatalmas Isten, örök, végtelen!

Ott vagy a porszemben, Napnak sugarában,
az emberi sorsok sötét viharában.
Mindenben ott látlak, ami élet,
tudatlan is keres az emberi lélek.

Kicsiny gyermekben az épülő világ,
épülő világnak mi értelmet ád,
remény vagy, ha minden elveszett,
megújulás az elmúlás felett.

Csak egyben nem vagy ott: ami bűn lehet,
pusztítást hoz, s fájó könnyeket,
Csak egyet nem szeretsz; ami rosszat ád,
megrontott élet tengernyi kínját.

Te Szeretet vagy, Örök Alkotó!
Semmiképpen fel nem fogható!
Csak érezni lehet azt, ami Te vagy,
a Te léted békét, boldogságot ad.

E múló élet és mindenek felett
áldalak Téged, Örök Szeretet!

Páskulyné Kovács Erzsébet 1965



csütörtök, április 07, 2016

A bogaras lelkész

"Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben."
Pál második levele Timóteusnak 1:13

Egyszer az utcán összefut két ismerős.
– Hallottam, új lelkészt kaptatok közösségetek – mondja az egyik.
– Igen, így van.
– No és, milyenek az első benyomások?
– Kedves, aranyos – mondja bizonytalanul a másik –, csakhogy…
– Csakhogy…? – húzza fel a szemöldökét az ismerős. – Hát mi baj van vele?
– Meg kell mondanom őszintén, egy kicsit bogaras szegény.
– Bogaras? – csodálkozik a másik. – Hát milyen bogara van neki?
– Az, hogy mindig Jézusról beszél.
Ebben a pillanatban tűnik föl a sarkon a lelkész.
– Itt is van, be is tudlak mutatni neki – mondja mosolyogva a gyülekezeti tag.
A barátságos kézrázás után a kívülálló rögtön a lelkésznek szegezi:
– Hallom, maga kicsit bogaras.
– Bogaras? – lepődik meg a lelkész. – Milyen értelemben?
– A gyülekezeti híve mondta – mutat mentegetőzve az ismerős –, hogy folyton csak Jézusról beszél.
– De hát ember – mondja kissé bosszúsan a lelkész –, ez nem bogarasság! Az életünk legfontosabb dolga, hogy ismerjük-e Jézust. Hiszen ő nem csak egy tanító volt, hanem a világ megváltója. Sőt, az én megváltóm, aki meghalt a bűneimért, hogy nekem örök életem lehessen.
– Látod? – fordul oda a hívő az ismerőséhez. – Már megint kezdi…

Valami ilyesmi lehetett Pállal is. Hiszen a korinthusi gyülekezetnek egy alkalommal ezt írja: „Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten” (1Korinthus 2:2, EF). Habár ez a magatartás bogarasnak tűnhet egy kívülálló számára, Pál úgy utal erre, mint „az egészséges beszéd példája”.

Ne törődjünk hát mások véleményével! Legyünk mi is éppoly bogarasak, mint Pál!

szerda, április 06, 2016

Engedelmesség és szeretet



 „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
(János evangéliuma 14. fejezet 21. vers.)

Két életkép a szeretet és az engedelmesség viszonyáról:

1. életkép: Szerelmespár ül egymásba kapaszkodva egy padon a tavaszba öltözött park közepette. A fiú kedvese fülébe súgja: - Én annyira szeretlek, hogy mindent megtennék érted, még csillagokat is lehoznám neked az égről.

Néhány évvel később. A férj a fotelben ül, újságot olvas. Felesége kéri, szaladjon le a boltba kis kenyérért. A válasz az újság mögül: - Tudod, hogy szeretlek. - Akkor legalább porszívózz fel, míg én leszaladok! - jön az újabb kérés. Majd a válasz: - Tudod, hogy szeretlek. – és a férfi tovább olvassa az újságot.

Vajon milyen szeretet az, ami ilyen apróságokra sem képes?

2. életkép: Egy ünnepélyes keresztségi istentiszteleten vagyunk. A lelkész épp hitvallás kérdéseit teszi fel: - Elfogadod-e Jézus Krisztust személyes Megváltódként? Elfogadod-e átformáló kegyelmének és hatalmának ígéretét, hogy szerető, Krisztus- központú életet élj otthonodban és a világ előtt? A válasz: IGEN.

És ma, Jézus arra kér: - Gyere, szeretnék veled beszélgetni, megmutatni a Biblián keresztül, mi létezésed valódi értelme, Lelkemmel vezetni teljes megértésben! – S a válasz: Szeretlek Uram, de bocsi, ma csak egy reggeli dicséretnyi időm veled foglalkozni.

Ha így van – szól a Mester – akkor csak arra kérlek mindennapi teendőidet végezd azzal a szeretettel, alázattal, odafigyeléssel, precizitással, becsülettel, ahogy én tenném a helyedben. S a válasz: Jézus, én szeretlek, de ha így tennék, nem tudnék érvényesülni ebben a világban.

Vajon milyen szeretet az, ami kimondja, hogy Uram, Uram, hát nem a te nevedben, de közben a törvénytelenséget teszi?

A szeretet és az engedelmesség szoros kapcsolatáról János levele így tanít:

„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban” (1Ján.3:18; 22-24)

kedd, április 05, 2016

Bátorítás



„Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.
János evangéliuma 14. fejezet 29. verse


Nagymértékű figyelmességgel találkozunk, amikor valaki pontosan megmondja, hogy mi fog történni! Mert ha minden paraméter a helyén van, ha minden információ a rendelkezésünkre áll, akkor már csak felkészülten kell várni az eseményeket.

Ha elolvassuk az egész fejezetet, (és ha van időnk rá, akkor meg miért ne tennénk meg, és ha nincs, akkor miért ne szakíthatnánk időt rá még valamikor a mai nap folyamán) akkor láthatjuk, amint Jézus a Szentlélek ígéretét adja a tanítványoknak bátorítva őket ezzel. Jézus megismétli korábbi kijelentését oly módon, hogy új részletekkel egészíti ki azt. Ezzel egyrészt világossá teszi, hogy ő a halál közelében is vállalja mindazt, amit korábban mondott. Nem vonja vissza, hanem megerősíti kijelentését. Másrészt arról szól, hogy a jövő nem a vereség, hanem a győzelem jegyében bontakozik ki. Az üdvtörténeti események feltartóztathatatlanul haladnak előre. Jézus tudja és hirdeti azt, ami rövidesen bekövetkezik, tehát ezzel megerősíti azt, hogy ő valóban nem csupán ember, hanem Isten, akinek a szava megáll, és a jövőre vonatkozó kijelentése hiteles.

Jézus tanítványainak tovább kell tanulniuk, állandóan tanulniuk kell ahhoz, hogy megfeleljenek Krisztus igényének. A Szentlélek emlékeztet arra, amit Jézus tanított. Az ember feledékeny, szükség van arra, hogy megújuljon, felidéződjék az elfelejtett kijelentés. Hitbeli kérdésekben a Szentlélek utal vissza Jézus kijelentésére.

Jézus úgy megy el, hogy békességet hagy maga után: nem úgy, mint a világ. Békessége ugyanis nem függvénye a külső körülményeknek, hanem annak ellenére is valóság lehet. Megtanít felülemelkedni azon, ami még van, és arra tekinteni, ami már van. Még itt van a gonosz ellenségeskedést szító, békétlenséghez vezető ereje, de már itt van Jézus békéltető, az ellenséget és az ellenségeskedést legyőző, békességet jelentő hatalma. A békesség – amely a belső és külső rendezettséget egyaránt magában foglalja – Jézus ajándéka. Ezt a békét senki és semmi nem veheti el, mert ajándékozójának hatalma mindenkinél nagyobb.

hétfő, április 04, 2016

Egy Apa vallomása


“Íme az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hírdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az Ő nevében reménykednek majd a népek.” 
Máté evangéliuma 12:18-21


Milyen szép vallomás! A mennyei Apa vallomása a Fiúról:”Ime az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!” Szeretettel és melegséggel beszél arról, aki az irántunk érzett szeretete miatt elhagyta a mennyet, hogy a kozmikus küzdelembe döntő bizonyítékot hozzon. 

Ő, akit Isten Lelke vezetett, nem hozott igazságtalan ítéletet, nem szított viszályt, nem kiáltozott, lármázott, nem hallatta hangját az utcákon, hanem csendben, szinte észrevétlenül végezte reményt nyújtó munkáját.

Bármennyire is dolgozott Lucifer azon, hogy elhitesse az angyalokkal - és később az emberrel az ellenkezőjét, az Apa vallomása szeretett Fiáról, és az ezzel összhangban lévő élete bizonyította, hogy ő visszafogadja a megtérő bűnöst, és kész megbocsátani, gyógyulást adni a legreményvesztettebb embernek is.

Isten ma is ugyanúgy dolgozik. Nem adja fel. Kitartóan dolgozik akkor is, amikor látszólag már nincs remény: “megreped a nádszál” és már csak pislákol a láng, szinte csak füstülög. A legreménytelenebb helyzetekből is képes kihozni minket. Ne engedjük, hogy Lucifer meggyőzzőn, hogy már túl messzire mentünk, hogy már úgy is mindegy. Isten győzelemre szeretné vinni a csatát bennünk is! Benned és bennem is. Döntsünk ezért ma újból mellette!