szombat, január 09, 2016

Mikor figyel már rám Isten?


"És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket."
2 Krónika 7,14

Sokszor érezzük, látjuk, gondoljuk, hogy Isten hátat fordított nekünk, de mi az igazság? Ha a Biblia alapján gondolkodunk, akkor be kell látnunk, hogy ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Mindig is az ember volt az, aki eltávolodott Teremtőjétől és mindig Isten keresett minket, mint Ádám és Éva esetében is.

Mégis sokszor megtörténik, hogy imádkozunk, kérünk figyelembe véve Jézus szavait: "Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7,7), de nincs válasz, vagy csak hallgatás. Ilyenkor mindig érdemes elgondolkodni a fenti szavakon!

Isten kész meghallgatni, megbocsátani és megszabadítani, de előtte teljesülnie kell a következő három dolognak: önmagunk megalázásának, Isten keresésének, az imának és a bűnös életmód elhagyásának. Mindezek néha túl nagy árnak tűnnek, de miért is?

1. Önmagunk megalázása Isten előtt.
Az ember alapvetően büszke önmagára. Ahhoz, hogy élni tudjunk a világban egészséges önértékelésre van szükségünk, de ez sajnos sokszor összekeverjük a túlzott önbizalommal. Vannak, akik még a hibáikat is erénynek tartják. Az ilyen embernek nehezére esik elismernie, hogy rosszat tett, helytelenül viselkedett, tévedett. Isten sohasem kéri, hogy porban csússzunk, hogy kanosszát járjunk. Csak annyit kér, hogy ismerjük el: hibáztunk!

2. Isten keresése, az ima.
Ez sem Isten miatt nehéz. A bűneiben élő ember nehezen talál vissza a helyes útra. Például ha sokat hazudunk, szinte már mi is elhisszük magunknak, de attól még nem lesz igaz. Olyanunk leszünk mint a megrögzött dohányos: Tudjuk, hogy árt, de megmagyarázzuk, miért van szükségünk rá. Így mondjuk a jót rossznak a rosszat pedig jónak. Nem csoda, ha nem találjuk az utat, ha nem értjük a Bibliát, hogy nehezen tudjuk elképzelni azt, hogyha imádkozunk Isten meghallgat. Hát tessék megpróbálni! És ha nem megy, akkor újból és újból! Nem volt egyszerű megtanulnunk járni, de sokkal nehezebb megtanulni újra. Az, aki balesete miatt kénytelen ezt megtenni újra elmondhatja, hogy mennyi erőfeszítés és kitartás kell hozzá. Hát akkor ne adjuk fel, próbáljuk újból és újból! Kérjük Isten segítségét és higgyük, hogy meg is kapjuk ígérete szerint!

3. A bűnös életmód elhagyása
Azt gondolom ez a legnehezebb. Az, aki próbált már megszabadulni egy rossz szokásától tudja, nem egyszerű. A szokásaink az életünk részévé váltak. Meghatározzák a mindennapjainkat, mert a rutinunk része. Ha ezzel akarjuk felvenni a harcot akkor tisztán kell látnunk annak helytelen voltát. Szilárd elhatározásra, eltökéltségre van szükségünk. Szigorú következetességgel kel cselekednünk a jót és nem szabad feladnunk, amikor nagy a kísértés. Erőért kell fordulnunk Mennyei Segítőnkhöz minden nap egészen addig, míg egyszer csak egyre könnyebb és könnyebb nem lesz.

Mert az Isten meghallgat, megbocsát és végül meg is szabadít!

péntek, január 08, 2016

Örök élet a tied

„Az örök élet reménységében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik” 
Titus 1:2.

Isten eredeti tervében nem szerepelt a halál. Amikor tanácskozásra gyűltek Jézus, a Szentlélek és az angyalok, álmukban nem gondoltak arra, hogy a földi létnek valaha is vége szakadhat. Isten örök idők előtt megígérte teremtményeinek az örök életet, és hát Ő – tudjuk, hogy nem hazudik. Sajnos, egy vargabetű kúszott a tervbe. Egy ráígérő – legalábbis ő magáról azt gondolta, és úgy állította be, hogy ráígérhet Isten tervére – látszólag jobbat ígért. Mi meg ezt szépen bevettük, elhittük. Sajnos ennek egy rettenetes görbe, kerülő út lett a vége. Valami olyasmi történt – persze minden példa sántít – mintha Magyarországról elindulnál a Déli sarkra Norvégia útiránnyal. Persze hogy oda fogsz érni, de micsoda kerülővel és szenvedéssel.

Isten elkészítette számunkra az örök életet. Egy reménységet adott, hogy oda is érhetünk. Persze, hogy vannak feltételek. De hát hol nincsenek? Azonban mutass nekem csak egyetlenegy személyt, aki képes reménységgel megtölteni a szívedet, akiben soha, de soha nem fogsz csalódni, mert nem hazudik. Ilyen Istened van. Belé vetheted reményedet, közben végig gondolhatod, hogy környezetedben hány és hány ember él mindenféle reménység nélkül, máról holnapra. Neked meg egy megbízható személytől származó ígéreted van, ami így hangzik: Örök életet adok neked gyermekem. Csak ki kell nyújtanod érte kezedet, és elfogadnod. Megfizetni képtelen lennél. Ajándék. Nemrég volt karácsony. Kaptál ajándékot, igaz? Hasonlítsd össze, mi az Isten ígéretéhez képest. És légy nagyon boldog, hisz a világegyetem leggazdagabb, legreményteljesebb, legörömtelibb emberei közé tartozhatsz.

csütörtök, január 07, 2016

A kereszt egyszerűsége

„Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.”
Korinthusi első levél 1:16-17

A hinduizmusban a világ ez egyik főisten, Visnu álma, amely annyiszor ismétlődik, ahányszor az isten felkel, és újra elalszik. Az iszlámban Sátán nem bukott angyal, hanem egy tűzből teremtett dzsinn. Az angyaloknak ugyanis nincs szabad akaratuk, kizárólag Isten szolgálatára rendeltettek, így föllázadni sem tudnak. A buddhisták szerint pedig a világ minden egyes korszakába – a lélekvándorlás folyományaként – beleszületik egy ember, aki Buddhává, azaz megvilágosodott mesterré válik, és elhozza az emberiségnek az igazság tanítását.
Sokáig lehetne még szemezgetni a világ vallásaiból olyan gondolatokat, melyek érthetetlenek keresztyén füleinknek. Ezek mögött olyan bonyolult filozófiák, csavaros teológiák húzódnak meg, melyekkel nem sokat tudunk kezdeni.
De mi a helyzet a mi vallásunkkal? Vajon ha egy japán taoista pap, vagy egy tibeti buddhista szerzetes meg akarná ismerni a keresztyénséget, nem az övékhez hasonlóan bonyolult hitrendszerrel találkozna? Vajon nem támadna bennük az az érzés, hogy a keresztyének is túlságosan elbonyolítják a világot?
Beszélünk „eredendő bűnről”, „utolsó ítéletről”, „inspirációról”, „közbenjáró imádságról”, „hármas angyali üzenetről”, „Szentlélek elleni vétekről”, és még sok hasonlóról, amelyekről mi pontosan tudjuk, hogy mit kell értenünk; de vajon hogy érezheti magát egy olyan ember, aki semmit sem tud a keresztyénségről? Vajon mit ért meg a vallásunkból? Vajon érhetőnek és vonzónak találja-e azt?
Van egy olyan félelmem, hogy a keresztyénség éppen abba a csapdába esett, amibe számos más világvallás, és amit maga Pál apostol is igyekezett elkerülni. Teológiánk túlbonyolódott. Hitrendszerünk tele van „bölcselkedő beszéddel”, melyben „Krisztus keresztje” csak egy jelenet a sok tantétel példái között, melyben az evangélium csak egy vékony szelet a teológia tortájában.

Pedig az az evangélium, amiről Pál is beszél, roppant egyszerű: Krisztus halála Isten szeretetének a megnyilvánulása; ha elfogadjuk ezt a szeretetet, örök életünk van. Minden keresztyén teológia, amelyik hozzátenni akar ehhez valamit, csak „bölcselkedik”, és „gyengíti Krisztus keresztjét”. Ha viszont ezt az egyszerű „jó hírt” tesszük hitünk sarokkövévé, nem világvallásunk lesz immár, hanem közvetlen kapcsolatunk a világ teremtőjével.

szerda, január 06, 2016

Isten ismeretének bizonyítéka




„Aki ezt mondja: ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk.”
(János apostol első levele 2. fejezet 4-5.vers)

Év elején sokan számot vetve önmagukban, fogadalmat tesznek, nagy elhatározásra jutnak, új célokat tűznek ki, majd terveket készítenek, hogy megvalósítsák álmaikat.

Céljaink irányultságának kivételével, ez velünk sincs másképp. Missziós terveink készítésekor azon gondolkodunk, hogyan tudnánk még inkább a reménység üzenetével megszólítani a körülöttünk élőket, miként tudnánk felkelteni az emberek figyelmét a Biblia igazságára.

Vég nélkül jönnek a hagyományos és az extrém ötletek; Bibliai Szabadegyetem, bibliakör, utcai könyvárusítás, egészség expo, életmódklub, filmklub, flashmob, ingyen ölelés, bibliai idézetet, ajándékot osztogató ’lelki szendvicsemberek’… vagy valami még nagyobb, TV, rádió által felkapott dolog.

De tényleg ebből fogják megismerni Jézust? Az épületeinkről, programjainkról, kinézetünkről, a médiaszereplés gyakoriságából? A választ tudjuk; Ezek nagyon is fontos dolgok, ugyanakkor ez még mindig csak a felszín.

Mert, mit érnek a hatalmas katedrálisok, a csodás előadások, a szebbnél szebb kiadványok, ha nem társul mellé krisztusi viselkedés! János apostol keményen, egyenesen hazugnak mondja, aki önnön magát az egyedül igaz hívőnek tartva, Bibliaismeretével hencegve tapossa embertársait.

Amit levelének 4. fejezetében megismétel: „Ha azt mondja valaki, hogy; szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az. Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1Ján.4:20)

Jó dolog az, ha pontosan tudod, mi, hol található a Szentírásban, ha kisujjadban van Dániel és Jelenések könyvének próféciamagyarázata, ha ifjúságodtól kezdve megtartod a tízparancsolatot.

De az, hogy ismered az Istent, vagy sem, annak más bizonyítéka van. Jézus azt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Ján.13:35)

Azaz, ahogy otthon viselkedsz családod körében, ahogy szomszédaidhoz viszonyulsz, ahogy munkatársaiddal beszélsz, ahogy és amilyen lelkülettel végzed a munkád, bármi legyen is az.

Hát igen, lehet, ezzel nem kerülsz be a hírekbe, nem fogja a sajtó címlapon hozni, de kívánom, fogadd meg az Úr beszédét, hogy teljessé legyen benned az ő szeretete!

kedd, január 05, 2016

Az aggodalom káros



„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Máté szerinti evangélium 6. fejezet 34. verse


Az aggodalom egy tartós szorongást okoz a jövő miatt. A jövő bizonytalansága az ember életét teljesen tönkre teheti, és az ember eljut a teljes reménytelenségig. Végül lemond arról, hogy bármi is jobb lehet, pesszimizmus jellemzi majd az életét, de ami még rosszabb, hogy nem tud bízni a jobb, szebb jövőben az illető.

Folyamatos lelki gyötrődéssel jár, állandó rágódás, félelem, folyamatosan a veszélyérzet. Így nem lehet élni! 

Jézus tanácsa a hegyi beszédben a következő: Ne aggódj! Erre mi ma azt mondhatnánk: „mintha az olyan könnyű lenne…” Számtalan kihívás áll előttünk, amiknek mindig meg kell felelni, vagy amit teljesíteni kell. Állandó harc az életünk. Mindenkinek más területen kell megállnia a helyét. A küzdő téren a legnagyobb hibát akkor követjük el, ha az aggodalmunk közepette elfelejtjük, hogy van egy Isten, aki jobban tudja irányítani a dolgokat, mint én. 

A problémáink nem azért vannak, mert Isten nem látja az életünkben tornyosuló nehézségeket, egyszerűen csak kérnünk kell tőle megoldást. Én úgy tapasztaltam, hogyha Istenben bízva élem az életem, akkor nem kell szorongásban élnem, nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz. Ehhez arra van szükség, hogy a kapcsolatomat egyre szorosabbá fűzzem Vele.