szerda, december 21, 2016

Világíts a sötétben!



„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”
 (Ézsaiás könyve 60. fejezet 1-3. vers)

A minap, a piacon járva a sok csillogó karácsonyi dísz között megakadt a szemem egy szép nagy szivárványszínű gyertyán, melyről jól látszott, hogy egyedi kézműves termék. S mikor az eladó elmondta, hogy csak ma és csak nekem fél áron odaadja, nem gondolkodtam tovább, azonnal megvettem.

Hazafelé menet, látva, hogy a legtöbb ház ablakában mécsesek égnek, fényfüzérek villognak, elhatároztam, hogy az én szivárványszínű gyertyámnak is az utcára néző ablakban lesz a helye, hogy minden arra járó megcsodálja.

Így, az én ’fénysugaram’ a legszebb gyertyatartómban került a nappali ablakába. S ahogy meggyújtottam, pompás fénye és fahéjas illata azonnal betöltötte a szobát. Vidáman kezdtem kitakarítani, készülődve az ünnepre.  De örömöm csakhamar elszállt, mert a szép gyertyám rendre kihunyt.

Igen, párszor a pakolásból eredő huzat miatt aludt el, aztán néhányszor a szellőztetés oltotta el a lángot, majd az állandó újragyújtásból akkor lett elegem, mikor észrevettem, hogy a szomszéd gyerekek rajtam szórakozva elfújogatják a gyertyát.   

Becsuktam az ablakot, de hiába. Valahol még mindig járt a levegő. Ekkor leengedtem a redőnyt, kitömködtem ajtón, ablakon az összes rést és lyukat. Az egész lakást hermetikusan lezártam. Nem hogy egy légy, de egy bacilus sem jut be.

A gyertyát az asztalra tettem, meggyújtottam és… és… kis idő múlva megint csak pislákolt, majd füstcsíkot eresztve megadta magát. Miért? Hogyan? Rossz a gyertya? Nem. Az égéshez oxigén kell. S ezt én magam szívtam el a gyertyám elől.

Jézus azt mondja, mi vagyunk a világ világossága (Máté 5:14). De akkor miért nem világítunk? Lehet megelégeltük, hogy a különböző széljárás játékszere legyünk? Lehet meguntuk, hogy mások folyamatosan eloltják lelkesedésünket? Lehet, úgy gondoljuk, hogy világíthatunk, ha mindezt kiküszöböljük és bezárkózunk saját világunkba?

Alapigazság: Ahhoz, hogy a gyertya világítson, oxigén kell, s ahhoz hogy a szereteted láthatóvá váljon, egy, A MÁSIK ember KELL.

„Az egyház csak akkor élhet Krisztus jelenlétének az erejével, ha tevékenyen vesz részt Krisztus munkájának a végzésében... Ennek a munkának az elhanyagolása idézi elő az egyházban a lelki gyengeséget és hanyatlást. Ahol nem munkálkodnak erőteljesen másokért, ott elfogy a szeretet és meggyengül a hit.” (E.G.White, Jézus Élete 731.o.)

Ezen okulva: Kelj fel! Világíts!