vasárnap, november 06, 2016

Nem véletlen


„Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.”
Zsoltárok könyve 33:6


Elolvasod ezt az igét, és körülvesz egy már öt évvel ezelőtti emlék. Különös érzések kerítenek hatalmukba, és legszívesebben visszarepülnél az időben, hogy újra ott állhass a nagy tenger partján. 

Orrodban ismét ott a sós illat, hajadat szerteszét fújja a vad szél. A nap szikrázóan süt, kellemes meleggel ölelve körül téged. Botorkálva keresel egy viszonylag kényelmes ülőhelyet a göröngyös sziklákon. Elhelyezkedsz, és szemed issza a látványt. A tenger zúg, egyre csak zúg, nem akar megnyugodni egy percre sem. A hullámok vadul csapódnak neki a part menti sziklának, mely millió és millió cseppé szakítja őket szét, hogy aztán visszahullva ismét eggyé váljanak. Minden hatalmas. Hozzád képest. A tenger, a hullámok, a rejtett erő, mely hajtja őket, a szikla és a feletted ragyogó felhőtlen égbolt.

És te újra közel érzed magad Hozzá. Különösen közel. Mintha megszűnne körülötted idő és tér, és csak ti ketten lennétek. Érzed, ahogy láthatatlanul átölel, és veled együtt ül némán a tenger partján. Mintha ott lehetnél a kezdeteknél, amikor Isten az eget teremtve elválasztotta a fenti vizeket a lenti vizektől. Mintha éppen most mondta volna ki, hogy "legyen", és gyönyörködik veled az alkotásában. 

Különös ez a csend. Békés. Megnyugtató. Erőt ad az utad folytatásához. Mert Isten nemcsak akkor mondta ki, hogy "legyen". Nemcsak az eget alkotta meg, hanem téged is. Életre hívott, megformált, lelket adott beléd, és célt, amiért érdemes küzdeni. 

Ma reggel Isten szeretné benned ezt a célt megerősíteni. Szeretne emlékeztetni téged arra, honnan jöttél és hová tartasz. Szeretné, ha nem felejtenéd el, hogy az Ő gyermeke vagy, nem pedig a véletlen szüleménye. 

Isten a te Teremtőd! Ő az, aki elindított ezen az úton, és Ő az, aki tárt karokkal vár majd a végén az Ő országában. Hát éld ezt a napot, az életedet ennek tudatában! Isten akarta, hogy megszüless, és vár téged haza, az Ő országába!