hétfő, november 14, 2016

Hogyan tovább?

 
"Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!"
János evangéliuma 5,14


Nem könnyű a rossz szokásainkkal felhagyni, legtöbbünknek még akkor sem, amikor már látjuk, tapasztaljuk, hogy tönkre teszik az életünket. Nem véletlenül figyelmeztette Jézus azt az embert, akit 38 évnyi szenvedése után szabadított meg a betegségéből... A fájdalomból való szabadság öröme, és a visszaeséstől való félelem biztosan segít néhány napig új életet élni, de mi lesz akkor, amikor az újdonság varázsa elmúlik, a szenvedés emléke pedig elkezd halványulni? Mi védhet meg attól, hogy ismét a rossz beidegzéseket kövessük, s végül rosszabb helyzetbe jussunk? 

Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég. Amire szükségünk van: új célok, megújult látásmód, új és jó szokások, és a naponta megújuló hála. 

Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különbség van a "száraz" ember, és a "józanodó" ember között. Hogyha valaki csupán addig jut el, hogy nem iszik, de a "száraz" időszaka alatt nem változik a gondolkodása, nem alakít ki új szokásokat, nem tanulja meg másként kezelni a konfliktusait, akkor csak idő kérdése, mikor esik vissza. Ahhoz, hogy tartósan megszabaduljon valaki, megújult életvitelre van szüksége. 
A másik gondolat pedig a következő: egyedül a hála az, amire nem lehet inni. Mind az öröm, mind a bánat kellő indokot biztosít az ivászatra. Amikor hálásak vagyunk, akkor a hála arra késztet, hogy ne éljünk vissza a kapott lehetőséggel, és új úton járjunk, felhagyva az életet pusztító szokásainkkal. 

Nem csupán alkoholbetegek számára fontos a kérdés: 
Száraz vagy csupán, vagy a józanodás útján jársz? 
Ápolod-e a hálát a szívedben az élet és kegyelem ajándékáért? Hálává érlelődött-e a szabadulás öröme az életedben?

Legyen áldott a napod!