kedd, október 25, 2016

Egymás terhét hordozzuk!

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jakab levele 5. fejezet 16. verse



Megvallani egymásnak bűneinket? Két irányba indulhatunk el. Az egyik az, amikor inkább nem mondjuk el mennyire bűnösök vagyunk, mert az presztízsvesztéssel jár. Jobbnak tűnik az a megoldás, hogy szentnek tüntessük fel magunkat. A másik út, amikor elmondjuk egymásnak a bűnöket, és remek társra találunk, mert kiderül, hogy esetleg a másik fél is éppen ugyanabban gyengélkedik. Ilyenkor tudjuk igazolni magunkat és meg tudjuk nyugtatni egymás lelkiismeretét, hogy jól van ez így, ahogy van.

De van egy harmadik út. Amelyik sokkal jobb, mint az előző kettő. Legyünk őszinték, inkább a végeredményt tekintve jobb, mert egyébként sok nehézséggel is jár. Főleg lelki eredetű nehézségekkel. Őszinte bűnvallás egymásnak azért, hogy imádkozzunk a másikért. Miért terheljen engem valaki a saját bűnével –kérdezhetnénk? Törődjön csak mindenki a maga dolgával.

A közösség szerepe nagyon fontos. Az Ószövetségben olvashatunk egy bizonyos Ákán nevű férfiról, aki Jerikó elfoglalásánál elvett az Úrnak szentelt dolgokból. Ezért a bűnéért Ai városát nem tudták elfoglalni, sőt, több mint harmincan vesztették életüket, és a biblia feljegyzése szerint a domboldalon kergették el az izraelitákat. Ákán bűne kiderült, az Úr mutatta meg, hogy ki miatt történt a vereség. A büntetés halálra kövezés volt. Mindenkinek követ kellett ragadnia. Miért? Mindenkinek kell érezni a bűnnek a súlyát és a következményeit is. Ez egy meglehetősen szomorú történet, de gondoljunk csak bele, hogy a gyógyulás sikereit mekkora öröm kíséri?! Ha valakiért imádkozunk, vagy éppen értem imádkozunk és a meggyógyulunk, nem jobb ha minél többen láthatják, hogy milyen jó az Úr?!


Egy friss tapasztalat: Nemrégiben egy kedves ismerősünkért kezdtünk imádkozni mert súlyos agydaganatot diagnosztizáltak nála. Előjelek nem voltak, hirtelen össze esett és így derült ki a halálos betegség. Nem tudom, hogy mekkora az érte imádkozók tábora, de tudom, hogy mi is közéjük tartozunk, és operáció után sikereket könyvelhetünk el. Nincs még vége, sokat kell érte imádkozni, és hisszük, hogy az Úr meggyógyítja ezt az édesanyát.