kedd, október 11, 2016

Becsaptak...

„Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.
Zsoltárok könyve 118. fejezet 8-9. fejezet



Elmesélem egy gyerekkori élményemet. Tél volt, és akkoriban (nem volt azért az olyan rég) még nagy telek voltak, vagyis sok hó hullott. Általános iskolás voltam, éppen akkor mentem felső tagozatba. Az iskola udvarán a nagyok (ezek voltak a hetedik nyolcadikos osztályosok) egy erődöt építettek, ahonnan dobálták a kisebbeket, vagyis minket. Volt ebben az erődben valami őrült vágy, hogy az ember az erőd azon az oldalán lehessen, ahol a nagyok vannak. Úgy éreztük, hogy valami kiváltság az erődön belül lenni. Ezért a kisebbek megtettek néhány nem etikus lépést azért, hogy bevegyék őket a nagyok. Ezt mi csak egyszerűen árulásnak hívtuk. Az egyik délután odajön hozzám és a barátomhoz, egy hatodikos fiú, a Marci, hogy ő bevisz minket az erődbe, ha akarjuk. Felcsillant a szemünk, de ugyanakkor nem akartunk árulók lenni. De egyre jobban csalogatott bennünket és mi mentünk, kíváncsiak voltunk. Emlékszem, ahogy Tomi, a barátom és én mentünk Marcival, és ahogy az erőd fala mögé értünk a hetedikesek kegyetlenül megfürdettek bennünket...
A történet befejezéseként csak annyit, hogy aznap édesanyám a németjuhászunkkal jött elém... (kicsit panaszkodtam a történtekről)


Csak Isten az, aki nem csap be téged és engem. Annyira szeretem azt, hogy Benne megbízhatok, bár mindenkinek át tudnám adni ezt az érzést. Sokszor próbáltam már embereknél vigasztalásra lelni. Máskor pedig azoktól várjuk a megoldást vagy a vigasztalást, akik népszerűek. Akkor szoktunk csalódni. Biztos volt már hasonló élményed, nem akarok sajnálkozni rajta inkább örülök, mert akkor te is tudod, hogy Isten nem csap be téged!