szerda, szeptember 21, 2016

Íránytű és térkép



(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmagoknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
(Rómabeliekhez írt levél 2. fejezet 14-15.vers)

A bűneset után, mielőtt Ádám és Éva átlépte volna az Édenkert kapuját, a Teremtő egy különös dolgot ajándékozott nekik. Egy belső ’szerkezetet’, ami honvágyat ébreszt bennük és segíti őket hazatalálni, bármennyire is eltávolodnának.

Ez a különleges „szerkezet”, a lelkiismeret, mint egy belső iránytű, mely mindannyiunkban ott működik, kinél gyakrabban, kinél ritkábban bekapcsol és felébreszti bennünk az elvesztett Éden utáni vágyat.

Ahogy, azt az Ősevangéliumban olvassuk „ellenségeskedést szerzek” (1Móz.3:15) a mindennapokban azt jelenti, hogy Isten megutáltatja velünk a rosszat, amit amúgy természetesnek vennénk és vágyat ébreszt bennünk a jó után. Ez a pillanat az, mikor irányba áll a ’belső iránytű’, avagy felébred a lelkiismeret.

Csakhogy, ha távol az otthonától egy teljesen ismeretlen területre jól megforgatva letesznek valakit, önmagában egy iránytűvel nagyon nehéz lesz megtalálnia a helyes utat. Mert ugyan ennek a mágnestűnek a sötétebb színű vége a mindenkori északi irányba mutat, de ezzel együtt is csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud vele mérni.

Ezért sokkal könnyebb dolga van annak, aki térképpel kezében tájékozódik, hiszen pár jellegzetes ’tereptárgy’ (hegycsúcs, patak, stb.) segítségével pontosan meghatározhatja helyét és irányát. Lelki értelemben ez a térkép a Szentírás, az írott törvény.

Pál apostol a római levélben arról beszél, hogy azok, akiknek csak iránytűjük van (pogányok) és azok, akik térképpel is rendelkeznek (zsidók) „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek” (Róm.3:12), azaz mindenki eltávolodott Istentől.

S hogyan találhatunk haza? Pál úgy írja, hogy szükséges, de nem elégséges a térkép vagy az iránytű alapján helyzetünk meghatározása. Nem elégséges a jó út felé való nézegetés. Csak az jut haza, aki fogja magát, felkel és elindul. „Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.” (Róm.2:14)

„Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm.13:10)