kedd, augusztus 02, 2016

Énekkel harcolni

„Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!
Krónikák második könyve 20. fejezet 17. verse


Ez egy nagyon érdekes történet, amikor úgy megy harcolni a nép, hogy csatakiáltás helyett énekszó hangzik el! Olvassuk el az egész történet, megéri! Itt említsük meg azt a bibliaverset is (2Móz. 14,14), amikor azt mondja az Úr, hogy ti csak maradjatok veszteg, én majd harcolok értetek!

A vers elején egy fontos dolog tűnik szembe, és az a hitnek a kérdése. Mély hit szükséges ahhoz, hogy várjuk, majd valaki más harcolja meg a harcot. De ebben az esetben nem csak egyéni hitről beszélhetünk, hanem az egész nép együtt hitte, hogy mindezt az Úr meg is cselekszi. Nem volt kételkedő a hadseregben. Egymás hitét korábban nemhogy gyengítették, hanem erősítették. Azt gondolom, hogy erre van szükségünk nekünk is. Sokszor a racionalitásunk annyira a helyén van, hogy már el is felejtjük, hogy Isten át tudja lépni a fizikai korlátokat. A hitnek arra van szüksége, hogy növekedje, és egymás hite által épülhetünk. Ugyanakkor gyengíthetjük is egymást.

Egy másik érdekesség az, hogy valaki ezt helyettünk teszi meg, Nem kell vesződnünk, nem kell félnünk, mert a csatát valaki más vívja meg helyettünk. Nem nagyon tudjuk ezt elképzelni. Ez a példa is segít abban, hogy Krisztus áldozatát jobban megérthessük. A bűneinket Ő hordozta, és Ő az, aki meghalt azért, hogy mi élhessünk.


Ne féljünk, mert nincs mitől, kitől, csak bíznunk kell Jézus Krisztus ígéretében. Nem csak frázisokat szeretném, ha éreznénk ezzel kapcsolatban, hanem igaz, őszinte hitre van szüksége mindenkinek, hogy együtt tudjunk egy hittel tudjunk menni Jézus országába.