péntek, augusztus 12, 2016

A hegyek tengerbe hajigálása

„Jézus így felelt. Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak olyat tesztek, ami e fügefával történt, hanem, ha azt mondjátok ennek a hegynek: kelj fel, és vesd magadat a tengerbe, az is meglesz. Mindazt megkapjátok, amit imádságban hittel kértek.” 
Máté 21:21-22.

Nem hiszem, hogy Jézus itt a hegyek tengerbe dobálására gondolt!
Mi történt hát? Reggel Jézus „munkába indult” tanítványaival Jeruzsálembe. Megéheztek. Egy leveles fügefa hívogatta őket. A levelek alatt minden esetben ott voltak már a termések. Kivéve most. Csak levél mindenütt, termés sehol. Jézus – a tanítványok nem kis meglepődésére – megátkozta a fát. Másnap reggel megdöbbenve látták, hogy a fa gyökerestül kiszáradt. Péter nagyon elcsodálkozott ezen. Neki válaszolta Jézus a bevezetőben leírt mondatokat.
Higgy! Ha Isten mond valamit, miért kételkedsz? Ha igazán hiszel, minden lehetséges! De vajon tudunk-e hinni?

„De jó neked, hogy van hited!” – mondják sokan. Honnan van a hit? Isten adja. Hogyan? Hallás által; ha hallgatom szavát, illetve olvasás által, ha olvasom a Bibliát. Így tehát mindenki számára felkínálta azt a jó Isten. Mégis ezt olvassuk Lukács evangéliuma 18. fejezetének 8. versében. „…az Emberfia, amikor eljön, vajon talál-e hitet a Földön?”

Összefoglalva, igazi, erős hitre úgy jutunk, ha a forráshoz, Istenhez és a Bibliához fordulunk. Ott megtölthetjük hittel üres életünket. És ha igazán hiszünk, akkor akár a hegyek is elmozdulnak a helyükből.

Örömmel mondhatom, én már sok hegyet a tengerbe dobtam. Igaz, sokszor kértem hozzá barátaim segítségét is, és így együttesen sikerült.
Volt egy nagyon kedves barátnőm, akinél fiatalon tüdőrákot állapítottak meg. Imánk hatására ez a hegy a tengerbe került, barátnőm több évtizedig élt még a megjósolt pár hónap helyett. Ilyen betegséghegyek tengerbe dobásáról rengeteget tudnék írni.
De a tengerbe kerültek az óriási hegy méretű félelmeim, a depressziódombom, az „őt nem tudom elfogadni” sziklám, és még hosszan sorolhatnám.
Szeretnék egy feladatot adni neked a mai napra. Kérd hittel Isten segítségét ahhoz, hogy a már régóta magaddal hordozott hegyedet ma végre a tengerbe tudd dobni. Hidd erősen, hogy Isten le tudja, és le is veszi válladról „hegyed” súlyát. Figyeld meg, lélekben megkönnyebbülsz még akkor is, ha nem hallod azonnal a csobbanást. Hidd, hogy Ő képes erre! Csak aztán arra vigyázz, nehogy csónakot keress, és elindulj, hogy újra kihalászd!