vasárnap, július 17, 2016

"Mert eljön az óra..."

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
János evangéliuma 5:28-29

Négy éve történt, és neked menned kellett tovább. Még ha csak egy lépéssel is, de minden nap tovább. Meg kellett tanulnod együttélni az ürességgel, a hiánnyal, azzal, hogy már nem emelheted fel csak úgy a telefont, mert nem válaszol a vonal végén senki sem. Meg kellett tanulnod, és neked sikerült. 

Legalábbis van, hogy így érzed. Már könnyek nélkül tudsz róla beszélni, de a fájdalom még mindig valós, még ha nem is annyira elfojthatatlan. És van úgy, hogy csak némán nézel magad elé, feltéve a megunhatatlan kérdést: Miért? Miért nincs itt? Miért nincs veled, mikor akármennyire is felnőttél, még mindig szükséged lenne rá. 

Nap mint nap gyűlnek az emlékek, jók, rosszak egyaránt, és ő már egyikben sincs jelen. Ő az, aki hiányzik minden azóta eltelt pillanatból, de szíved mélyén hiszed, hogy ez még változhat. 

Mert lesz feltámadás. Életre kel majd ő is mindazokkal együtt, akiket elveszítettél életed során. És akkor lesz időd bepótolni mindent. Egy örökkévalóság. Lesz alkalmad kimondani azt a szót, amit már évek óta őrzöl magadban némán. Újból érezheted az ölelését, és ő végre megláthatja a gyermeked, aki addig csak a meséidben találkozhatott vele. 

Isten ma reggel szeretné a hitet erősíteni benned. A hitet Önmagában, a Mindenhatóban, aki megjárta a sírt, de harmadnapra feltámadt. A hitet abban, Aki meghalt a kereszten azért, hogy te élhess, és egy napon találkozhass mindazokkal, akiket elveszítettél. 

Hát emeld fel szemed az égre, és adj hálát az életedért! Adj hálát azokért az évekért, amiket együtt tölthettetek! Adj hálát azért, hogy ismerheted Istent, és hogy élete végén ő is megismerhette Megváltóját! 

Adj hálát, és élj a Belé vetett hittel minden nap! Mert lesz feltámadás, lesz örökké.