Kozmikus fogmosás

„Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.”
63. zsoltár 2. verse 

Másfél hónapja feleségemmel elmentünk 3 napra Erdélybe, hogy bebarangoljuk a Sziget-hegységet. Előtte körültekintően tájékozódtunk, milyen lesz az időjárás, milyen ruhákat pakoljunk, a túrákon legyen nálunk iránytű, térkép, lámpa (ha esetleg nem érnénk vissza estére a szálláshelyre), síp (feleségem azt olvasta, hogy a medvék nem szeretik a magas éles hangokat [szerencsére nem kellett kipróbálnunk]) és egyéb dolgok. Úgy gondoltuk, tökéletesen előkészültünk. Csak miután már megérkeztünk, vettük észre, hogy nem hoztunk magunkkal se fogkefét, se fogkrémet. A falu boltja már zárva volt, az erdő medvéi pedig nem árultak ilyesmit. Remekül sikerültek a túrák, megnéztük a Menyasszony-fátyla-vízesést (30 m magasról ömlik le a hegyi patak), fölmásztunk a Fehér-kövekhez (1515 m), és fölkapaszkodtunk a Sziget-hegység második legmagasabb csúcsára, a Vigyázóra (1836 m). De bármennyire is élveztük a kirándulásokat, minden étkezés után a fogkeféink nyomasztó hiányát éreztük. Az utolsó napra már elviselhetetlenné vált ez az érzés, és alig vártuk, hogy hazaérkezzünk. Éjfél körül nyitottuk ki lakásunk ajtaját, és – bármennyire fáradtak voltunk – első dolgunk az volt, hogy jó alaposan megmossuk a fogunkat.

A bűn olyan, mint az elhanyagolt fogmosások következményeként fellépő fogszuvasodás. Először talán észre sem vesszük, nem zavar minket, sőt időt és energiát spórolunk meg (naponta 3-szor 3 percet, hozzászámolva az öblítéseket, több mint 10 percet, és ez rengeteg idő). Egy idő után azonban érezzük, hogy valami nincsen rendben. Ahogy mi vágyódtunk a fogkeféink után, úgy vágyódik a bűneire rádöbbent ember Krisztus után. Egyedül Isten közelsége, a Mindenható átölelő szeretete az, ami le tudja mosni rólunk bűneinket. Ezért kell nap, mint nap keresni mennyei Urunk jelenlétét – éppen úgy, ahogy naponta fogat mosunk. Ne felejts el ma is Istenhez menni, hogy megmossa lelki fogaidat!