péntek, július 15, 2016

Az engedelmesség áldása

„Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.” 
Ézsaiás 48:18.
Ahogy ma reggel elolvastam a fenti Igét, őszintén szólva, nem nagyon értettem. Hogyan lehet az engedelmességet, az Istenre figyelést a folyóvízhez hasonlítani. Nekem a folyóvízről a méltóságteljes hömpölygés, a folyamatosság és az üde zöld környezet képe ugrik be elsőként.
Aztán több fordításban is elolvastam ezt a bibliaverset, és egyikben így találtam: „Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak! Akkor most békességed és jóléted olyan bőséges volna, mint az áradó folyóvíz. Igazságod olyan lenne, mint a tenger, dagály idején.” (WBTC)
Mennyi fölösleges kudarctól, szenvedéstől megkímélhettük volna önmagunkat, ha annakidején hallgatunk szüleinkre, ha nem mindent magunk akartunk volna kipróbálni, ha elhittük volna, hogy igazuk van, ha nem kérdőjeleztünk volna meg olyan sok dolgot. Nos, így van velünk Isten is. Engedelmességet kér, de pontosan azért, mert tudja, hogy abból milyen áldás származik számunkra. Mi meg mindent megkérdőjelezünk, felülbírálunk, aztán összetörünk: Uram, miért engedted meg ezt? Hol voltál, amikor ez a rettenet történt? Holott, ha figyeltünk volna Rá, akkor békességünk és jólétünk olyan lenne, mint az áradó folyóvíz. Kiapadhatatlan. Méltóságteljes. Meghökkentő.
Merjük végre elhinni, hogy az az Alkotó, aki megteremtett, létrehozott, tervet készített, tudja, mi válik javunkra. Nem önkényesen kér engedelmességet, hanem mert meg szeretne óvni egy jó pár kudarcélménytől.

Merjük már végre úgy igazán letenni életünket a kezébe, és hagyjuk is ott. Ne kapkodjuk vissza, mondván: ’ezt én jobban tudom!’ Dehogyis tudjuk jobban! Összekuszálni, igen. De kibogozni? Tegyük életünk irányítását Isten szerető kezébe, és ha engedelmességet kér, tegyük azt! „Akkor most békességed és jóléted olyan bőséges volna, mint az áradó folyóvíz. Igazságod olyan lenne, mint a tenger, dagály idején.”