A fenyítés szerepe
„Bármely fenyítés
ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az
igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”
(Zsidókhoz írt levél
12. fejezet 11. vers)
Azon mai pedagógiai irányzatok Bibliájából
biztosan hiányzik ez a mondat, akik fennhangon azt hangoztatják, hogy a gyermek
természetes fejlődése érdekében korlátozás nélkül hagyni kell a személyiség
kibontakozását.
Ezért szerintük nem megengedett a fenyítés, a
büntetés, sőt ha a gyermek nem akarja nem szabad erőltetni a tanulást sem, a
gyermek kapja azt, amit szeretne.
S bár mindez látszólag a szeretet jegyében,
úgymond a gyermek érdekében történik, azaz semmi sem történik. A valóság; ez
nem más, mint konfliktuskerülő magatartás, önző kényelemszeretet, trehányság, a
felelősség át- és elhárítása, nyersen fogalmazva; gyermekgyilkosság.
Ugyanis, ha van egy kerted, azzal teheted
tönkre, ha nem műveled, nem ápolod. Viszont, ha szeretnéd, hogy minél szebb és
finomabb zöldség és gyümölcs növekedjen benne, nem hagyhatod magára. Mert
magától nem paradicsomot, paprikát fog teremni, hanem gazt és gyomot, melynek
eltávolítása, mind a földnek, mind művelőjének munkás és keserves dolog.
Isten pedagógiai módszere, olyan, mint a
földművelés, nemcsak arról szól, hogy elültet egy palántát, vagy egy
szőlővesszőt, hanem minden nap gondozza, öntözi, körülkeríti, és ha kell,
megkapálja, megmetszi, visszavágja…
Amikor a szép szó nem használ, jön a
fenyítés. Bizony, így nevelte a múltban népét, Izraelt: „Kedvesemnek szőlője
van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt
plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is
vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett…
Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek
szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy
eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis
és gaz veri föl… (Ézs.5:1-7)
És így nevel bennünket is: „Vala egy embernek
egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és
nem talála. És monda a vincellérnek: Íme három esztendeje járok gyümölcsöt
keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is
hiába?
Az pedig felelvén, monda neki: Uram, hagyj
békét neki még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom: És
ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (Luk.13:6-9)
S a fügefa, tanulva a szép szóból, a
fenyítésből, kis idő múlva… ez már a TE életed története.