Tűzre-víz



„Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.”

Jóel próféta könyve 2. fejezet. 23-24. verse



Azt hiszem, hogy a mai szöveget olvasva vegyes érzelmekkel vagyok tele. A korai és a késői eső egyaránt kell a földnek. A tavaszi és az őszi eső. Mindenkitől elnézést kell kérjek, de nem feltétlenül a mély teológiai tartalmát szeretném ecsetelni ennek az egyébként fontos kérdésnek. Nem mehetek el a mellett, hogy másoknak most milyen nagy szüksége van esőre. És ezért vannak bennem vegyes érzelmek.

Egyik oldalról az az érzés van bennem, hogy mennyire elegem van már az esőből. Olyan óriási méreteket öltő problémáim vannak, mint az, hogy nem tudom megmosni az autót, mert holnapra esőt mondtak erre mifelénk és nem akarom, hogy megint egy dalmatát csináljon az autónkból az időjárás. Ugye micsoda égbekiáltóan hatalmas probléma ez? Gondolom most sokan vettek egy nagy levegőt, és magukban azt gondolják: „ezek a mai fiatalok...” Tudom, hogy ott vannak a mezőgazdaságban, akik sokat dolgoznak, akik többet nézik az időjárás jelentést, mint egy mai fiatal a facebook-ot, hogy vajon lesz e eső, lesz e vihar, kinyissa-e vagy épp becsukja e a fóliáját. De most akik Kanadának azon részein laknak ahol óriási méretű erdőtűz van, ők úgy kiáltanak az esőért, mint egy éhező ember egy falat kenyérét! Na, ez egy valós probléma! Nem az, hogy én most megmossam-e a kocsit. De az, hogy számos embernek az élete is veszélyben van azon túl, hogy már a hajléka a tűz martaléka lett.

Azok az emberek tiszta szívvel fohászkodnak esőért! Esőért, amely az életet fogja jelenteni számukra. Az Isten figyelmeztet, és kopogtat, hogy emberek figyeljetek: „Én tudok rajtatok segíteni! Akarjátok? Keressetek!”


Annyi felhívás van már, de szeretnék őszintén kérni valamit! Imádkozzunk azért, hogy azok az emberek, akik bajba kerültek, az Isten könyörüljön rajtuk, és imádkozzunk esőért, mert emberileg nézve a tűz megállíthatatlanul terjed, és nem válogat, csak pusztít. Imádkozzunk esőért, amely megállítja a pusztítást, és a szívekben ébredést hoz! Azoknak az embereknek szüksége van a Te imádságodra is! Isten legyen mindnyájunkkal.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet