csütörtök, május 26, 2016

Kincs, ami van

"A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által."
Pál második levele Timóteushoz 1:14

Pál életének utolsó levelét Timóteusnak írta. Egy római börtönben volt, ahol kivégzése napját várta. Jól érződik ez azokból a komor szavakból, melyeket az első fejezetben használt: 

  • „félelem” (1:7), 
  • „fogoly” (1:8a), 
  • „szenvedés” (1:8b, 12), 
  • „bilincs” (1:16).

Ha el akarnánk magunknak képzelni a rab Pált, akkor bizonyára egy búskomoran maga elé meredő borzos szakállas embert látnánk, aki egy sötét cella nyirkos falánál üldögél. E kép azonban hamis. Pál utolsó leveléből sugárzik az vidámság és optimizmus: 

  • „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten” (1:7) – mondja Pál a halállal szembenézve; 
  • mennyei Urunk „megszabadított minket” (1:9) - miközben földi ura, a császár fogságba vetette; 
  • Krisztus „megtörte a halál erejét” (1:10a) – mondja Pál a kivégzése előtti napokban; 
  • „világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (1:10b) – hangzik a sötét cellában.


Ebben az összefüggésben beszél a rab Pál valamiféle titkos kincsről (1:12), illetve valami hasonló kincs került Timóteus birtokába is (1:14). Ez a rejtélyes kincs valahogy összefüggésbe lehet a börtönben sínylődő Pál érthetetlen jókedvével is. Talán valami mesebeli arannyal megtömött ládát ásott el valahol, aminek a hollétéről egyedül Timóteus tud? Nem. A kincsnek, amiről Pál beszél, semmi köze aranyhoz és ezüsthöz. A kincs, ami Pált élteti, az Isten szeretete. Akármilyen viszontagságos volt is az élete, akármilyen elhagyatottá vált is a fogságában, rendelkezik valamivel, ami biztonságérzetet és nyugalmat ad neki. Érzi, hogy az Úr a legválságosabb helyzetekben is mellette áll, és megerősíti (4:17). Továbbá azt is tudja, hogy az emberré lett Isten saját életét adta, hogy ő megszabaduljon bűneiből és örök élete legyen: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába” (4:18).

Pál nem csak Timóteusnak, hanem nekünk is fölkínálja ezt a kincset. Zárjuk a szívünkbe Isten szeretetét, és ennek tudatában nézzük szembe a mai napi nehézségekkel!