csütörtök, május 19, 2016

Holt cselekedetek

„Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, (…) megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Zsidókhoz írt levél 9:14

Volt egy ismerősöm, aki rendkívüli tehetség volt. Bámulatosan értett ugyanis ahhoz, hogy elmondja, ő mennyivel jobban csinálná a hitközségben a dolgokat, mint a másik. Aztán mikor megadatott a lehetőség, hogy ő is bizonyítson abban a feladatkörben, hangzatos szavakkal hirdette meg programját. „Mostantól minden más lesz – mondta. – Végre meg fogjátok látni, hogy hogyan kell ezt igazából csinálni! Ami eddig történt, az el fog törpülni ahhoz képest, amit most majd én csinálni fogok!” Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal kezdett neki feladatának. Valahogy azonban még sem sültek el olyan jól a dolgok, mint tervezte. A várt fellendülés elmaradt, a beígért siker egyre csak késlekedett és az illető korszakalkotó tevékenysége igencsak ellaposodott. 

Ekkor egy másik talentumot fedeztem fel benne. Kitűnő módon tudott hibáztatni másokat. „Igen, mindez azért alakult így, mert senki sem támogatott. Amikor segítségre szorultam, mindenki cserbenhagyott. Az a helyzet, hogy senki sem értette meg zseniális terveimet. De majd eljön az idő, mikor még sírni fognak utánam!”

Valami ilyesmit értek „holt cselekedetek” alatt. Ilyen egy saját maga körül forgó ember. Ismerős ez a magatartás? Talán már láttunk ilyet. És talán bennünk is van egy szemernyi ebből az attitűdből. Elképzelhető, hogy a mi szívünkben is akadnak „holt cselekedetek”.

Csak az tudja elfogadni Krisztus áldozatát, aki ki tudja mondani: „Tévedtem!” Csak az érzi a megváltás szükségességét, aki be tudja ismerni, vannak dolgok az életben (iskola, házasság, gyereknevelés, munkamorál, pénzkezelés, stb.), amelyeket ő rontott el, melyekért ő a felelős. Csak az kaphat megbocsátást, aki belátja, az ő hibájából alakultak rosszul a dolgok. Isten ígérete azonban az, ha belátjuk bűnünket, Krisztus vére megtisztít bennünket „halott cselekedeteinktől”. Szolgáljunk hát az „élő Istennek”!