Krisztus hatalma
"Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit."
János 18,9
Az, amire gondolsz a legnehezebb pillanatodban megmutatja ki vagy valójában. Az, amit teszel jellemedről beszél és meghatározza sorsodat.
Az evangélium tanúbizonysága szerint Jézus Krisztus élete talán legnehezebb órájában nem magára gondolt, nem volt önző. Gecsemáné kertjébe katonák érkeztek Júdás, az áruló tanítvány vezetésével. Sokkal többen voltak, mint Jézus és követői. A főpapok bebiztosították magukat, egy egész sereget küldtek egy népszerű vezér ellen, aki szinte egyedül volt. Ezért jöttek éjjel, mert tudták, a názáreti teljesen kiszolgáltatott lesz. Amikor közel értek Júdást előre küldték, hogy megmutassa kit kell elfogniuk. Amikor az áruló előre lépett ők már a kardjuk markolatát fogták, készek voltak a csatára. A kertben levő maroknyi embercsoportnak nincs semmi esélye. Ami ezután történik az megdöbbentő: Jézus szavára a harcedzett katonák erőtlenül esnek össze. Képtelenek bármit tenni, pedig Urunk csak annyit mond a felé intézett kérdésre, hogy: "Én vagyok." Ha meg akarjuk érteni mi történik itt valójában, emlékeznünk kell arra, hogy János apostol a kezdetektől írja evangéliumát és számára ez a kezdet a teremtést jelenti, sőt magát a teremtő Istent, aki Fia által emberként született meg ebbe a világba. János számára a Krisztus a Megváltó, maga a Teremtő (Jn 1,1-3 és 14). Ez az Isten pedig szava által is képes gyakorolni hatalmát, ahogy azt tette akkor is, amikor azt mondta: "Legyen világosság!", mert "lett világosság". Jézus "vagyok" szava a Mózesnek bemutatkozó Úr "vagyok" szava. Így történhet meg, hogy a kertben a katonák képtelenek elfogni őt, amíg azt meg nem engedi nekik. Az isteni hatalom gyakorlása azonban itt sem önérdekből, hanem az emberek érdekében kerül sor. Jézus az övéit menti. Kétféle módon is teszi ezt. Először is ezzel a tettével megakadályozza követői fogságba esését, így a születendő keresztény közösség útja biztosítva van. Másodszor azzal, hogy tettével betartja ígéretét, miszerint senki sem árthat az övéinek, mert ezt egyszerűen nem engedi meg (Jn 6,38; 10,28; 17,12). Prófétai szava még életében igaznak bizonyul, így a tanítványai később, a kereszthalála miatti sokkból viszonylag hamar hitre juthatnak.
Mire gondolsz életed nehéz pillanataiban és mit teszel? A bajban is, mi emberek sokszor önzőn cselekszünk, csak magunkra a saját fájdalmunkra, csalódásunkra figyelünk. Megváltónk emberként sem volt ilyen. Szenvedésében is szilárd hittel és elkötelezettséggel azon volt, amiért ebbe a világba jött: hogy megmentse minden rábízott ember életét.
Az evangélium tanúbizonysága szerint Jézus Krisztus élete talán legnehezebb órájában nem magára gondolt, nem volt önző. Gecsemáné kertjébe katonák érkeztek Júdás, az áruló tanítvány vezetésével. Sokkal többen voltak, mint Jézus és követői. A főpapok bebiztosították magukat, egy egész sereget küldtek egy népszerű vezér ellen, aki szinte egyedül volt. Ezért jöttek éjjel, mert tudták, a názáreti teljesen kiszolgáltatott lesz. Amikor közel értek Júdást előre küldték, hogy megmutassa kit kell elfogniuk. Amikor az áruló előre lépett ők már a kardjuk markolatát fogták, készek voltak a csatára. A kertben levő maroknyi embercsoportnak nincs semmi esélye. Ami ezután történik az megdöbbentő: Jézus szavára a harcedzett katonák erőtlenül esnek össze. Képtelenek bármit tenni, pedig Urunk csak annyit mond a felé intézett kérdésre, hogy: "Én vagyok." Ha meg akarjuk érteni mi történik itt valójában, emlékeznünk kell arra, hogy János apostol a kezdetektől írja evangéliumát és számára ez a kezdet a teremtést jelenti, sőt magát a teremtő Istent, aki Fia által emberként született meg ebbe a világba. János számára a Krisztus a Megváltó, maga a Teremtő (Jn 1,1-3 és 14). Ez az Isten pedig szava által is képes gyakorolni hatalmát, ahogy azt tette akkor is, amikor azt mondta: "Legyen világosság!", mert "lett világosság". Jézus "vagyok" szava a Mózesnek bemutatkozó Úr "vagyok" szava. Így történhet meg, hogy a kertben a katonák képtelenek elfogni őt, amíg azt meg nem engedi nekik. Az isteni hatalom gyakorlása azonban itt sem önérdekből, hanem az emberek érdekében kerül sor. Jézus az övéit menti. Kétféle módon is teszi ezt. Először is ezzel a tettével megakadályozza követői fogságba esését, így a születendő keresztény közösség útja biztosítva van. Másodszor azzal, hogy tettével betartja ígéretét, miszerint senki sem árthat az övéinek, mert ezt egyszerűen nem engedi meg (Jn 6,38; 10,28; 17,12). Prófétai szava még életében igaznak bizonyul, így a tanítványai később, a kereszthalála miatti sokkból viszonylag hamar hitre juthatnak.
Mire gondolsz életed nehéz pillanataiban és mit teszel? A bajban is, mi emberek sokszor önzőn cselekszünk, csak magunkra a saját fájdalmunkra, csalódásunkra figyelünk. Megváltónk emberként sem volt ilyen. Szenvedésében is szilárd hittel és elkötelezettséggel azon volt, amiért ebbe a világba jött: hogy megmentse minden rábízott ember életét.
