szerda, április 20, 2016

Gedeon jelkérése



„És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, amiképpen mondottad, Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, amint mondottad. És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet. És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.”
(Bírák könyve 6. fejezet 36-40.vers)

A Bibliában a jelkérés általában a hitetlenkedéssel kapcsolódik össze, amint például a mai szakaszból is kiderül. Hiszen az angyal oly világosan kijelentette Gedeonnak Isten tervét, mire ő újabb és újabb megerősítő jelet várt.

De ugyanígy voltak a farízeusok és az írástudók is Jézussal kapcsolatban. Mert bár egyértelmű volt számukra, a tanítás, a gyógyítás, a messiási csodák alapján, „hogy Istentől jöttél tanítóul” (Ján.3:2); ám ennek ellenére még több jelet akartak látni, amire Jézus azt felelte: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván látni; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.” (Máté 12:38-40)

De a tanítványok sem voltak különbek. Kortársaikhoz hasonlóan ők is a földi békekirályság jeleit lesték. Majd mikor Jézus megjövendölte nekik a Templom pusztulását, akkor is a jelek felől kérdezgették. Hát igen, ahogy Pál is írja: „a zsidók jelet kívánnak…” (1Kor.1:22).

S mi a helyzet ma? Mikor „a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül bennünket”. Bizony, sokszor előfordul velünk is, hogy bár oly világos Isten terve minket illetően, oly egyértelműek az Örökkévaló törvényei, elvárásai, az hogy a történelem záró eseményei idején élünk, mégis Gedeonhoz hasonlóan kishitűségből (?), önfejűségből (?), újabb és újabb megerősítést várunk.

Isten azonban előre figyelmeztet, hogy milyen veszélynek teszi ki magát az, aki a jelekre fókuszál. Többször olvashatjuk, hogy az utolsó napokban Sátán nagy jeleket tesz, annyira, hogy elhitesse a választottakat is. (Máté 24:24; Jel.13:13; 16:14)

Ezzel szemben Megváltónk figyelmünket a jelek kereséséről a személyes felkészülésre (Máté 24:44), a mások áldását szolgáló életre (Máté 25), és a jeleknél sokkal biztosabb prófétai szóra irányítja „amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pét.1:19).