hétfő, április 04, 2016

Egy Apa vallomása


“Íme az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hírdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az Ő nevében reménykednek majd a népek.” 
Máté evangéliuma 12:18-21


Milyen szép vallomás! A mennyei Apa vallomása a Fiúról:”Ime az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!” Szeretettel és melegséggel beszél arról, aki az irántunk érzett szeretete miatt elhagyta a mennyet, hogy a kozmikus küzdelembe döntő bizonyítékot hozzon. 

Ő, akit Isten Lelke vezetett, nem hozott igazságtalan ítéletet, nem szított viszályt, nem kiáltozott, lármázott, nem hallatta hangját az utcákon, hanem csendben, szinte észrevétlenül végezte reményt nyújtó munkáját.

Bármennyire is dolgozott Lucifer azon, hogy elhitesse az angyalokkal - és később az emberrel az ellenkezőjét, az Apa vallomása szeretett Fiáról, és az ezzel összhangban lévő élete bizonyította, hogy ő visszafogadja a megtérő bűnöst, és kész megbocsátani, gyógyulást adni a legreményvesztettebb embernek is.

Isten ma is ugyanúgy dolgozik. Nem adja fel. Kitartóan dolgozik akkor is, amikor látszólag már nincs remény: “megreped a nádszál” és már csak pislákol a láng, szinte csak füstülög. A legreménytelenebb helyzetekből is képes kihozni minket. Ne engedjük, hogy Lucifer meggyőzzőn, hogy már túl messzire mentünk, hogy már úgy is mindegy. Isten győzelemre szeretné vinni a csatát bennünk is! Benned és bennem is. Döntsünk ezért ma újból mellette!