hétfő, március 07, 2016

Nyelv

"A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is."

Példabeszédek 16:27-28

Ha elszenvedője voltál, tudod, mennyire fáj. Ha elkövetője is talán, és már rájöttél, van bocsánat, de jóvátehetetlen, amit tettél. Ezért minél hamarabb abba kell hagyni és másokat is figyelmezteteni, hogy ne tegyék, mert életeket lehet tönkretenni a nyelvünkkel...

Reményik Sándor verséből nem a miatyánkmondás a lényeges, hanem az, hogy nézzünk megunkba, hátha találunk valamit, amin még lehet változtatni, és csak becsukni, vagy éppen kinyitni kell hozzá a szánkat...

Reményik Sándor: Ha számba vetted

"Ha számbavetted mind a vétkeid 
Szemed ha metszőn önmagadba látott: 
Az ismeretlen sok-sok bűnödért 
Még mondj el egypár miatyánkot! 

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, 
Mert végtelen a vétkeinknek száma 
S talán nem az a legölőbb csapás, 
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva. 

A legsikoltóbb seb talán nem az, 
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 
S tán az se, mit suttogva, hátmögött 
Ejtünk kajánul, titkon és orozván. 

A legsikoltóbb, legégőbb sebek 
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 
Mely indult jóakarat ösvenyén 
És öntudatlan gúnyba tévedett. 

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, 
Indulnak egy elejtett szó nyomán, 
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, 
S mit elhallgatni jobb lett volna tán. 

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped 
Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 
S virágoskertből sivataggá lesz, 
Mert azt az igét nem mondottuk ki. 

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, 
A léptünk rajta döngve áthaladt, 
Semmit se tettünk - csak nem vettük észre - 
És eltapostuk, mint egy bogarat. 

Oh végtelen a vétkeinknek száma, 
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 
Szüntelen egy virágot tör le lábunk. 

Ha számbavetted mind a vétkeid, 
Szemed ha metszőn önmagadba látott: 
Az ismeretlen sok, sok bűnödért 
Még mondj el egypár miatyánkot."