szerda, március 30, 2016

Feltámadt!



Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt.
(Lukács evangéliuma 24. fejezet, 6. vers)

Évente rengeteg turista keresi fel, valami különös élményre várva Jeruzsálemben a Damaszkuszi kapuval szemben lévő Sírkertet. Majd bent a rendezett virágágyások, és elcsendesedésre kialakított helyeken kívül nem talál mást, mint egy egyszerű, két részre osztott sziklába vájt üreget.

S mi van ebben az üregben, a sírban? Egy ókeresztény feliraton kívül, semmi. Sokan nem is értik, miért olyan különleges ez a puritán hely, és számukra sokkal megkapóbb a Via Dolorosa végén álló Szentsír-templom csillogása.

S mi a nyitott, üres sír titka? Az, hogy Jézust nem lehet bezárni, konzerválni, majd elővenni, ha épp szükség van rá. Ő nem a csodalámpában lakó dzsinn, akivel kényünk-kedvünk szerint varázsolhatunk.

Másrészt a csodát nem a sírban kell keresni, hanem szerte a világon, ahol a Feltámadt és Élő Megváltó ma is megszólítja a sírdogáló Máriákat, ahol megjelenik a félelemtől bezárkózott tanítványoknak.   

Az üres sír ma azt hirdeti; Megváltód él és szeretné letörölni könnyeidet, szeretne veled reggelizni, ebédelni, vacsorálni, szeretne együtt utazni veled, szeretne tanítani, veled együtt dolgozni, szeretne rajtad keresztül másokhoz szólni, szeretne életed minden mozzanatának részévé válni.

Az üres sír látványa késztessen hálára és annak hirdetésére:

„nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én!” (Ézs.38:18-19)