Maradni vagy menni?
„Én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti addig maradjatok a
városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”
Lukács 24:49.
Van, akinek végre el kéne indulnia, de hezitál, jobb
alkalomra vár, és egy-helyben topog. Van, aki meg sem várja, mit is kell
mondania, és már fut, intézkedik, szervez. Jézus a fenti Igében egy egész
életre meghatározó programot mondott el egyetlen mondatban.
Maradj a városban. Ne lóss-fuss össze-vissza. Várd meg, mit
üzen neked az én mennyei Atyám. Szeretne felruházni, betölteni az Ő
Szentlelkével. Szeretne szót adni a szádba. Szeretne felkészíteni a nehéz
pillanatokra. Ülj le. Maradj veszteg. Ne tekintgess idegesen ide-oda. Figyelj
Rá. Ő megígérte, el is fogja küldeni. Nem gondolod, hogy azért nem kapod meg,
mert kapkodsz? Soha nincs időd. Olyan vagy, mint Márta. Sok dolgot végzel, de
egy a szükséges, és azt Mária választotta. Leült az Úr lábához, és hallgatta
Őt. Keresd meg a nap legcsendesebb óráját és tölts időt a te drága Teremtőddel.
Szeretne felruházni, felkészíteni, erőt adni, Szentlelkével betölteni.
Viszont a mondat második része legalább olyan fontos. Miután
felruháztattál mennyei erővel, indulj el! Ne késlekedj! Ne várj jobb alkalomra.
Ne próbáld másra hárítani a bizonyságtevés, a szolgálat felelősségét. Téged
küldött el az Úr. Indulj el végre. És munka közben, bizonyságtevés közben olyan
örömmel tölt el, olyan boldog leszel, hogy az leírhatatlan. A mennyei erő semmi
máshoz nem hasonlítható. Én már gyakran megtapasztaltam ezt. Kívánom neked is
ezt a fantasztikus érzést. Először ülj le. Töltekezz fel, figyelj Rá. Aztán a
kapott erővel indulj el! Ő veled lesz mindvégig!
