péntek, február 26, 2016

Jákób fogadalma

„Ekkor fogadást tett Jákób és ezt mondta: Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, és ha békességgel térek vissza atyám házához, akkor az Úr lesz az én Istenem.” 
1Mózes 28:20-21.
Miután Jákób ügyesen becsapta apját és testvérét, menekülnie kellett. Valószínű, már útközben minden újra lepergett lelki szemei előtt és kegyetlenül elkeseredett. Nem tudta mi vár rá, hova kell mennie. Kétségek gyötörték. Az Úr látta őt és egy igazi megerősítésben részesítette. Amint elaludt, egy égig érő létrát látott, amin az angyalok fel-alá jártak, a létra tetején maga az Úr állt és azt mondta: Jákób! Ezt a földet, amin itt fekszel, neked és gyermekeidnek adom. Annyi lesz utódod száma, mint a föld pora. Veled leszek, és nem hagylak el téged.
Micsoda biztatás
 lehetett ez Jákób számára, akit most épp kétségek gyötörték, hogy vajon mi történik vele a jövőben. Hálás szívvel állított fel reggel ott egy oltárt és a fenti fogadalmat tette. Talán így is fordíthatnánk: Mivel Isten megígérte, hogy megőriz engem ezen az úton, amin elindulok. Megígérte, hogy gondoskodik ételemről, ruhámról, és azt mondta, hogy békességgel térek vissza szülőföldemre, ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között Ő lesz az én Istenem.
Isten a Te számodra is adott sok hasonló ígéretet. A Szentírás tele van neked szóló bátorítással. Jákóbhoz hasonlóan határozd el Te is, hogy csak az Úr lesz a te Istened.