vasárnap, január 24, 2016

Nem lehet nem elmondani

„Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”
Pál első levele a korinthusiakhoz 9:16

Emlékszel, hányszor összefogtunk "ellene"? Ne ráncold a szemöldöködet, szép emlékeket szeretnék előhívni. A legszebbek közül. Mert hidd el, én ezt nagyon élveztem. Ha jött egy születésnap, névnap, házassági évforduló, karácsony, akkor jött el a mi időnk is. Félrehívtál, hogy nézzek neki egy szép felsőt, nyakláncot, vagy segítsek megszépittetni egy ékszerésszel a karikagyűrűt. Volt, hogy együtt találtunk ki valami meglepetést, és én már hetekkel előtte tudtam azt, ami neki majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság miatt.

És Ő persze kérlelt akár százszor is, hogy mondjam el, mert ismert minket. Ilyenkor nevettem, és persze egy szót sem árultam el, de alig vártam, hogy eljöjjön a nagy nap, és láthassam az arcán a meglepetés boldogságát. Nehéz volt a titkot magamban tartani, hidd el. És nemcsak a szűnni nem akaró kérdései miatt, hanem azért, mert tudtam, mi lesz az ajándék, ismertem, részese voltam a folyamatnak, és örültem neki, pedig nem is nekem szólt. És tudtam (reméltem), hogy ő is örülni fog.

Már egyikünknek sem kell titkolóznia, és néha elviselhetetlen ez a hiány. Nincs szükség rejtélyekre, kifogásokra, ködösítésre. Ajándékra. És már most túl sok bepótolnivaló vár ránk Isten országában.

Isten országában. Istenében, ami a miénk is lesz majd. A tiéd, az övé, az enyém. Mert van egy üzenet, amit ő elfogadott, amibe belekapaszkodott, ami életet adott neki az elmúlás ellenére. Egy üzenet, amit Isten ma is küld nekünk. Neked és nekem.

Az üzenet, hogy Ő szeret, és nem hagyott minket magunkra bűnünk sötét következményében. Az üzenet, amiben Isten meghalt a mi halálunkkal, hogy mi élhessünk az Ő életével. Az üzenet, ami mellett nem lehet közömbösen elmenni, ami felkavar és megváltoztat, ha engeded. Az üzenet, ami megpecsételi a sorsodat, amit ha igazán megértesz, rájössz, hogy ezt nem lehet magadban tartani. Ha igaán közel kerülsz hozzá, eltölt újra annak a régi titokzatosságnak az érzése, de most már nem kell magadban tartanod. Most már elmondhatod, kiálthatod, hogy tudja meg, akinek meg kell tudnia.

Az üzenet, amit hirdetned kell szavakkal és tettekkel, amit élned kell minden szívdobbanásoddal. Hát ne akarj küzdeni az ellen, amit a szíved diktál! Mondd, éld, add tovább a jó hírt! Érezd át igazán a titok varázsát, és engedd, hogy kibuggyanjon belőled az üzenet, az öröm, és megérintsen másokat is!