szombat, január 09, 2016

Mikor figyel már rám Isten?


"És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket."
2 Krónika 7,14

Sokszor érezzük, látjuk, gondoljuk, hogy Isten hátat fordított nekünk, de mi az igazság? Ha a Biblia alapján gondolkodunk, akkor be kell látnunk, hogy ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Mindig is az ember volt az, aki eltávolodott Teremtőjétől és mindig Isten keresett minket, mint Ádám és Éva esetében is.

Mégis sokszor megtörténik, hogy imádkozunk, kérünk figyelembe véve Jézus szavait: "Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7,7), de nincs válasz, vagy csak hallgatás. Ilyenkor mindig érdemes elgondolkodni a fenti szavakon!

Isten kész meghallgatni, megbocsátani és megszabadítani, de előtte teljesülnie kell a következő három dolognak: önmagunk megalázásának, Isten keresésének, az imának és a bűnös életmód elhagyásának. Mindezek néha túl nagy árnak tűnnek, de miért is?

1. Önmagunk megalázása Isten előtt.
Az ember alapvetően büszke önmagára. Ahhoz, hogy élni tudjunk a világban egészséges önértékelésre van szükségünk, de ez sajnos sokszor összekeverjük a túlzott önbizalommal. Vannak, akik még a hibáikat is erénynek tartják. Az ilyen embernek nehezére esik elismernie, hogy rosszat tett, helytelenül viselkedett, tévedett. Isten sohasem kéri, hogy porban csússzunk, hogy kanosszát járjunk. Csak annyit kér, hogy ismerjük el: hibáztunk!

2. Isten keresése, az ima.
Ez sem Isten miatt nehéz. A bűneiben élő ember nehezen talál vissza a helyes útra. Például ha sokat hazudunk, szinte már mi is elhisszük magunknak, de attól még nem lesz igaz. Olyanunk leszünk mint a megrögzött dohányos: Tudjuk, hogy árt, de megmagyarázzuk, miért van szükségünk rá. Így mondjuk a jót rossznak a rosszat pedig jónak. Nem csoda, ha nem találjuk az utat, ha nem értjük a Bibliát, hogy nehezen tudjuk elképzelni azt, hogyha imádkozunk Isten meghallgat. Hát tessék megpróbálni! És ha nem megy, akkor újból és újból! Nem volt egyszerű megtanulnunk járni, de sokkal nehezebb megtanulni újra. Az, aki balesete miatt kénytelen ezt megtenni újra elmondhatja, hogy mennyi erőfeszítés és kitartás kell hozzá. Hát akkor ne adjuk fel, próbáljuk újból és újból! Kérjük Isten segítségét és higgyük, hogy meg is kapjuk ígérete szerint!

3. A bűnös életmód elhagyása
Azt gondolom ez a legnehezebb. Az, aki próbált már megszabadulni egy rossz szokásától tudja, nem egyszerű. A szokásaink az életünk részévé váltak. Meghatározzák a mindennapjainkat, mert a rutinunk része. Ha ezzel akarjuk felvenni a harcot akkor tisztán kell látnunk annak helytelen voltát. Szilárd elhatározásra, eltökéltségre van szükségünk. Szigorú következetességgel kel cselekednünk a jót és nem szabad feladnunk, amikor nagy a kísértés. Erőért kell fordulnunk Mennyei Segítőnkhöz minden nap egészen addig, míg egyszer csak egyre könnyebb és könnyebb nem lesz.

Mert az Isten meghallgat, megbocsát és végül meg is szabadít!