Az igazi nagyság
„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen
szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza
magát, felmagasztaltatik.”
Máté szerinti evangélium 23. fejezet 11-12. verse
Szolga?
Ki akar magának ilyen karriert? Nem az a fontos, hogy minél nagyobbra törjünk?
Nem az, hogy én legyek az első, a legjobb, hogy könyököljek, hogy tapossak le
másokat csak azért, hogy én magam felemelkedhessem?
Az
egyetemen volt egy tanárom, és az egyik vizsgán egy csoporttársamat
vizsgáztatta. Kiválóan tudta az anyagot, de a tanárom a következőt mondta: „Maga
főnök lesz, de soha nem lesz igazi vezető.” Én a hátsó sorból a tétel kidolgozás
közben figyeltem a párbeszédet. Elmondta a tanárom, hogy aki nem tud együtt
dolgozni a munkásaival, az sose várja el azt a munkát mástól, amit ő maga sem
tesz meg. Néhány évvel később az élet valahogy úgy alakult, hogy munkát kaptam
egy munkaerő kölcsönző cégnél, és éppen a vizsgáztatott kollegina lett a
főnököm. Egy-ét hónap eltelte után rájöttem, hogy a tanáromnak igaza volt.
Minden reggel gyomorgörccsel mentem dolgozni, és vártam arra, hogy ma vajon
milyen megalázó mondatot fog hozzám vágni. Pár hónap után 8kg-ot fogytam (tudom
ez így újév után nagyon ideális fogyókúrás módszernek hangzik, de ott élesben
ez korántsem volt ilyen mosolyra fakasztó). Végül felmondtam és
megkönnyebbültem, de elhatároztam valamit, hogy az életemet úgy fogom élni
ezután, ahogy Jézus tanácsolta!
Ha
nagy akarsz lenni, akkor el kell végezni szolgai feladatokat. Abban a
pillanatban viszont, amikor valamit azért akarsz elvégezni, hogy nagy lehess,
rögtön elveszíted a nagyságot. Tehát az indíték is számít, hogy mit miért
teszünk.
Jézus,
aki királynak illő bánásmódban kellett volna részesülnie szolgai feladatokat
látott el. Mert nem abban van a nagyság, hogy mekkorát tudunk dirigálni, és
hány ember felett basáskodhatunk, hanem abban, hogy olyan feladatot is elvégzünk
teljes szívvel, amelyről a kívül állók azt gondolnák, hogy az rangon aluli.
Kövessük Jézus példáját, és ne
akarjunk nagyobbak lenni attól, mint amilyenek vagyunk, „mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik.”
