szombat, szeptember 19, 2015

Közösségben


2 Korinthus 2,5-8
„Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket, mindnyájatokat is. Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.”
(Újfordítás)

Egy jó közösség összetart akár kívülről, akár belülről éri támadás. A tagok együtt felismerik a rosszat és elkülönülnek attól. Ha egy csapat tagjaként megbántod, megsérted a társadat, arra nem csupán ő fog reagálni, hanem mindenki. Ki fogják fejezni rosszallásukat. Páran korholnak majd, megszidnak. Lesznek, akik csupán finoman mondják el a véleményüket, míg mások nem fogják véka alá rejteni az érzéseiket. Lehet, hogy néhányan hallgatnak majd, de a szemükben látni fogod az igazságot. A közösség fegyelmező erő. Mindaz, ami így ér, szégyenérzést kelt majd benned és szomorúságot. Érezni fogod a tetted súlyát. Rádöbbensz, hogy csalódtál önmagadban és tudni fogod, nem akartál ilyen lenni. Az alkalmak, amiket régen úgy vártál, hogy mikor találkoztok már, veszítenek vonzásukból. A szívedben egyre távolabb kerülsz tőlük, a magányosság érzése szorongatja a szíved és egyre inkább elhatalmasodik rajtad az önigazolás vágya, hogy őt okold, akit megbántottál és a többieket, akik vele tartanak ellened. Ekkor válsz a legsebezhetőbbé és ekkor lesz a legnagyobb szükséged erre a segítségre. Arra, hogy ő megbocsásson és vele együtt a csapat is. Egy jó közösség megteszi ezt! Hamarabb megteszi, mint ahogyan a bűnös kérné, hamarabb, mint hogy tenne érte valamit. Akit megbántottak, az kéri a többieket, hogy tegyék meg ezt, hogy enyhítsenek a szorításon, hogy a bűn miatt érzett lelkifurdalás ne üldözze ki a társukat közülük, de akár még a világból is. Miért teszik ezt? Mert gyakorolják a szeretetet.

Aranyosi Ervin: Így gondolj a múltra

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd – bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsásd meg régi tettedet,
Bocsásd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a “szellemed”,
– s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsásd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd – bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, – jól tudod –
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
– ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
– örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!

péntek, szeptember 18, 2015

A szeretet himnusza

A ma reggeli gondolatokhoz engedd, hogy szóljon az Ige, az ének és a vers. Ne feledd: A szeretet nem fogy el sosem! Gyakorold hát a mai napon!


1.     Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, 
Ha szeretet nincs bennem,
 
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
 
2.     Legyen bár prófétáló tehetségem, 
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
 
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
 
Ha szeretet nincs bennem,
 
Mit sem érek.
 
3.     Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek 
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
 
Ha szeretet nincs bennem,
 
Mit sem használ nekem.
 
4.     A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 
A szeretet nem féltékeny,
 
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
 
5.     Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, 
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
 
6.     Nem örül a gonoszságnak, 
De együtt örül az igazsággal.
 
7.     Mindent eltűr, mindent elhisz, 
Mindent remél, mindent elvisel.
 
8.     A szeretet soha el nem múlik. 
A prófétálás megszűnik,
 
A nyelvek elhallgatnak,
 
A tudomány elenyészik.
 
9.     Tudásunk csak töredékes, 
Töredékes a prófétálásunk is.
 
10. Mikor azonban eljön a beteljesedés, 
Ami töredékes, véget ér.
 
11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, 
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
 
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
 
12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, 
Akkor majd színről-színre.
 
Most csak töredékes a tudásom,
 
Akkor majd úgy ismerek,
 
Ahogy én is ismert vagyok.
 
13. Most megmarad a hit, remény, szeretet, 
Ez a három,
 
De köztük a legnagyobb a szeretet.

csütörtök, szeptember 17, 2015

A nyugodt alvás titka

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”
4. zsoltár 9. verse

Két idős ember beszélget:
– Én olyan rossz alvó vagyok. Te hamar elalszol?
– Hogyne. Elszámolok 3-ig, és már alszom is.
– Tényleg? – csodálkozik a társa.
– Na jó, néha fél 4-ig.

Sajnos azonban nem csak az idős kor hozhat alvási zavarokat. És úgy néz ki, hogy Dávid király is egy nyugtalan éjszaka elé néz. Nem hagyja nyugodtan az aznapi tanácskozás. Miniszterei igen kemény szavakkal vádolják (2-3. vers), szerintük ugyanis a király a felelős a kilátásban levő (vagy már bekövetkezett) ínséges termésért (7-8. vers). A vádpontok – habár pontosan nem tudjuk, hogy hangzottak – valamiféle nem létező összefüggést kerestek Isten feltételezett haragja (az aszály) és Dávid valamilyen szakrális bűne között (az ilyen vádak igen gyakoriak voltak az ókori Közel-Keleten). Minden bántás rosszul esik az embernek, de az különösen fájó, amikor hamis teológiával fölvértezve vernek fejbe az „igazsággal”. Nincs veszélyesebb, mint a dühös vallásos ember – ezt a tételt szomorúan igazolja a világunk mai állapota is.

Így hát Dávid – haraggal a tanácsadói felé és aggódva az ország sorsa miatt – álmatlanul forgolódik az ágyában. Próbálja kiverni fejéből az aznapi bántó szóváltást, de mi, 21. századi emberek is tudjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló események makacsul be tudják fészkelni magukat az ember gondolataiba. Jócskán éjfél elmúlhatott már, mikor Dávid megelégeli az álmatlanságot. Fölkel, asztalához ül, mécsest gyújt, papiruszt, tollat és tintát vesz elő, majd írni kezd – így születik a 4. zsoltár.
  1. Először is saját helyzetét tisztázza (4. vers). Ő elsősorban nem király, nem hadvezér, de még csak nem is Izrael kormányzója, hanem az ÚR híve. És mint ilyen, tudja, hogy a Mindenható meghallgatja, ha a problémáját őszintén elé tárja.
  2. Másodszor végiggondolja a miniszterei helyzetét (5. vers): „Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!” Még azt is el tudom képzelni, hogy az éjszaka közepén el is küldi nekik üzenetét, talán az egész zsoltárt, hogy evvel fékezze meg hamis indulataikat.
  3. Végül pedig – miután Dávid kiírt magából minden keserűséget és haragot – a Mindenható helyzetét tisztázza (9. vers). Bármi is tombolhat az ember körül, az igazi békességet egyedül Istentől nyerheti el az ember.

Dávid kioltja a mécsest, visszadől az ágyába, és pár perc múlva egyenletes szuszogással alussza – szó szerint – az igazak álmát.

Mi, 21. századiak, hogyan csalunk álmot a szemünkre? Forgolódunk? Nyugtatót szedünk? Üveges szemekkel bámuljuk a tv-t, hogy letompítsuk fáradt agyunkat? Vagy számolunk, mint a viccbeli öregember?
Talán még ma is Dávid megoldása a legcélravezetőbb: rendezzük helyzetünket magunkkal, embertársainkkal és Istennel.

Utóirat:
Bár ez a blog reggeli dicséreteket tartalmaz, én most még is azt javasolom, olvassuk el este lefekvés előtt a 4. zsoltárt! És utána mindenkinek jó éjszakát!

szerda, szeptember 16, 2015

Istenünk hatalmas



„Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet! Mivel csodát cselekszel, örök tanácsaid hűség és igazság.”
(Ézsaiás könyve 25. fejezet 1.vers)

Mikor Jézus kihallgatása során Pilátus megtudta, hogy galileai származású, azonnal az éppen Jeruzsálemben tartózkodó Heródeshez, a tartomány akkori negyedes fejedelméhez küldte. Az evangélium feljegyzi, hogy mikor Heródes meglátta „igen megörüle… és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.” (Luk.23:8)

Ám Jézus nem tett csodát, éppúgy ahogy az övéi között, Názáretben sem „hitetlenségük miatt.” (Máté 13:58), nem adott jelet a farizeusoknak, nem mondta meg, melyik katona ütötte, nem szállt le a keresztről… Pedig lett volna hatalma ezekre is.

S bizony ma is sokan csodára várnak, mondván; „Hiszem, ha látom!”. És a próféciákból tudjuk, majd megkapják, amit akarnak, csakhogy nem Istentől, hanem az Ősellenségtől.

„János apostol elmondja, hogy miként fog jelentkezni az utolsó napokban ez a csodatevő hatalom: "Nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje" (Jel 13:13-14). Nem puszta csalásokról szól ez a jövendölés. Sátán eszközei nemcsak színlelik a csodákat, amelyekkel félrevezetik az embereket, hanem ténylegesen képesek csodát művelni.” (E.G.White; Nagy Küzdelem 474.o.)

Mindeközben Isten nem tesz semmit? Ma már nincsenek Jézustól eredő csodák? Ézsaiás, aki a mi csodálatos Istenünkről ír, azt mondja: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna.” (Ézs.59:1)

Tehát Isten ma is tesz csodát, sőt nagyobbat, mint a kenyérszaporítás, vízen járás, leprások meggyógyítása, melyeknek mind egyetlen célja volt, hogy e jelek alapján higgyenek benne, mint Messiásban. S ma is ezt a legnagyobb csodát végzi, mikor a kemény, önző emberi szív megtörik és megváltozik.

„A Szentlélek Isten Igéjéből fényt sugároz, és ez a világosság átformálja annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének - Krisztus jellemének - vissza kell tükröződnie követőiben.” (E.G.White, NK.uo.)

Ennek alapján, kérjük az Urat, cselekedje meg bennünk az átformálásnak eme csodáját!

kedd, szeptember 15, 2015

Bölcs leszel!



Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
Mózes ötödik könyve 4. fejezet 5-6. verse


Mózes a törvény megtartására inti a népet. Vannak a történelemnek nagy alakjai, de be kell látnunk, hogy Mózes közöttük volt. Amikor mondanak valamit, annak mindig súlya van, tisztelet övezi és elfogadás. Mózes, amikor megszólal, akkor nagyon jól tudja a nép, hogy Isten üzenetét közvetíti. Ha így van, akkor pedig érdemes rá odafigyelni.

Nem engedhetjük meg, hogy ha valami fontos üzenet érkezik, akkor nem figyelünk oda rá. Egy ember számára az a legtisztább, ha figyelmét arra fordítja, aki közvetít.

Az alap beállítottságunk olyan, hogy valamit csak akkor teszünk meg, ha abból bizonyos előnyünk származik. A fenti versekben is találunk előnyöket. Mik is ezek? Ha megtartjátok azokat a törvényeket és parancsolatokat, amelyeket az Úr adott, akkor bölcsek és értelmesek lesztek más szemében. Ha lehetne kérni valamit, akkor mit kérnénk? Nagy házat, menő autót, gazdagságot? Bölcs lehetsz úgy, hogy Isten parancsolatait követed, akkor mindezek megvalósulnak! Mindenképpen ez az, amit követni kell!

Az Isten parancsolataival kapcsolatban sokan úgy gondolkoznak, hogy az a régi időkben élő embereknek szól, a mai társadalomra már más szabályok vonatkoznak. Ha ezen elgondolkozunk, láthatjuk, hogy ez egy téves megállapítás lenne, hiszen az Isten törvénye azt mutatja meg, hogy hogyan lehetünk szabadok. Az Istenbe vetett hit az embert szabaddá teszi, és a szabadság érzését élheti meg mindenki, aki az ő törvényét és parancsolatait megtartja.