szombat, június 20, 2015

Ami erőssé tesz


Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”

2Péter 1,10

Nagy divat lett végre a testmozgás. Persze hosszú ideje divatos volt már a sport és a fitnesz, elég ha a nyolcvanas évek testépítő bajnokaira vagy a fejpántos aerobikos hölgyekre gondolunk, de most valami megváltozott. Mintha eddig csak a társadalom egyes rétegei foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel, manapság azonban egyre több futó, kocogó, tornázó emberrel találkozunk. A szteroidok és más szerek segítségét is mellőzzük manapság és sokan fordulnak oda a legegészségesebb irányhoz, vagyis csupán saját testük és izomzatuk, testsúlyuk segítségével fejlesztik kondíciójukat, állóképességüket. Egészségesen táplálkozunk, méregtelenítünk, természetes dolgokat eszünk. Odafigyelünk, hogy sokat legyünk szabad levegőn és érjen minket a drága napfény. A tiszta vizet is igazi értéknek tartjuk és igyekszünk elkerülni minden veszélyeztető tényezőt, nehogy valami borzasztó betegségbe essünk. Fontos a test, fontos a boldog, tartalmas és egészséges élet, de mit teszünk a lelki egészségünk érdekében?

Tudom számtalan utat és módszert tudnánk itt ajánlani a pozitív gondolkodástól kezdve a keresztény meditáción keresztül egészen a támogató közösség megéléséig. De én ma mégis csak két fogalmat ajánlanék orvosságul Péter apostol tanácsát figyelembe véve. Az elhívatás és a kiválasztottság erősítését. Mindkettőt azért, hogy megállhassunk a kísértésekben.

Az elhívatás. Amikor tudjuk, mi a feladatunk az életben, amikor értjük, mit kell tennünk, erősek vagyunk. Erősek, mert van célunk és tudjuk, hogyan érjük el. Erősek, mert van tervünk a megvalósításra és ez rendszerességre kitartásra nevel. Ha elhívattunk egy feladatra, akkor léteznie kell valakinek, aki elhívott minket és őt ismernünk is kell. Nem is akárhogyan! Hiszen képes volt bennünket motiválni, szolgálatra ösztönözni, ami azt is jelenti, hogy a személye közel áll hozzánk, a vele való kapcsolatunk erős.

A kiválasztottság kérdése. Aki kiválasztott, az kiváltságos is. Hiszen ő az, aki egyedi, aki méltónak találtatott, aki elnyerte a lehetőséget és élhet azzal. A kiválasztottság különbé tesz, ki- és felemel. Éppen ezért további cselekvésre ösztönöz. Erőt ad, határozottá tesz.

Amikor az Isten általi elhívásról és kiválasztatásunkról beszélünk, ez hasonlít az előbbiekre, sőt több annál. Hiszen a feladat, amivel Isten bíz meg, szent. Éppen ezért tiszta és nemes is. A jót erősíti bennünk, igaz jellemet nevel. Azt is jelenti, hogy Isten céljaival azonosulhatok, Tőle tanulhatok, Őt ismerem meg jobban, a Vele való kapcsolatom fejlődni fog.

Amikor az Isten általi kiválasztatásunkról gondolkodunk, elfeledkezünk addigi érdemeinkről. Mert az Ő döntésének oka nem bennünk rejlik. Hívása mindenkinek szól, a feladatunk közös, a kiválasztatásunk azonban személyes és ebből fakadóan egyedi. Magunk tapasztaljuk meg. Saját utunkon vezet bennünket Önmaga felé és Nála mind találkozunk. Kiválasztatásunk által egy új közösség tagjai leszünk, az ő népéből valók leszünk. Elhívottak, akik akarata szerint a legnemesebb céljait munkálják életük minden napján.

péntek, június 19, 2015

Imádkozz értem, hogy meggyógyuljak!

 Nagyon sok beteg ember él körülöttünk. Te is, én is hordozunk betegségeket, igaz? Vagy a vérnyomás, vagy a cukor, a stressz vagy a koleszterin… Nincs egyetlen teljesen egészséges ember sem.  Ma reggel ezt olvastam:

„…Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz ember könyörgésének nagy ereje van!”
Jakab 5:16.
Mire jó a fenti Ige – imádkozzatok egymásért?
-          Amíg Érted imádkozom, a Te gondjaidat helyezem előtérbe, az enyéim eltörpülnek.
-          Ha Rád figyelek, elterelem gondolataimat önmagamról.
-          Ha komolyan, elmélyülten imádkozom érted, Isten engem is éppúgy gyógyítani fog, mint Téged.
-          Hasznos. Mert engem is megerősít, felbátorít, tapasztalatok szerzéséhez segít, szeretetet plántál szívembe irántad.
-          Erő van benne.

-          Az ima nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is gyógyít. Felemel. Bátorít a harc folytatásához.
Kérlek, hogy az elkövetkező 24 órában imádkozz a fenti módon három konkrét személyért! Úgy imádkozz értük, mint még soha. Adj hálát értük Istennek, hogy léteznek, hogy megalkotta őket. Aztán mondd el, miért érzed különösen fontosnak, hogy az elkövetkező napon terjessze ki rájuk áldó kezét. Légy konkrét, ne általánosságban imádkozz értük. Mondd el fájdalmaikat, akár lelki, akár fizikai is az. Napközben többször is küldj egy-egy fohászt értük az Egek Urához. Hívd fel őket telefonon vagy írj egy email-t. Küldj számukra bátorító Igéket. Kérdezd meg, mi az örömük vagy a gondjuk. Végül ülj le és gondold végig, mi történt VELED az elmúlt 24 órában, miután ezt a napot a három barátodért való imádságban töltötted el.

Én már tudom a választ, ami így hangzik: A mással jót-tevő ember bővölködik. És aki mást felüdít, az maga is felüdül. Példabeszédek 11:25.

csütörtök, június 18, 2015

Isten országa bennünk

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács írása szerinti evangélium 12:32

Jézus a 12. fejezetben az anyagiakról beszél. Hej, mennyit fáj a fejünk emiatt! Nem is olyan rég a bevásárló központ előtt döbbentem rá, hogy nem lesz elég pénz a kártyámon – kivel nem fordult ez még elő? Persze jól tudjuk, és mindig mondogatjuk magunknak, meg másoknak is, hogy „a pénz nem boldogít”. De azért csöndben hozzátesszük: „mindazonáltal szívesen kipróbálnánk…”

Jézus azonban egy másik oldalról közelíti meg a kérdést. Nincs okunk aggodalomra, nem kell félnünk, hiszen mennyei apánk „az” országot adja nekünk. Melyik az az ország? Mire gondolt a Názáreti? Lukács evangéliumában Jézus sokszor utal erre: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa” (6:20); vagy másutt: „az Isten országa bennetek van” (17:21).

Jézus tehát egy olyan országot – vagy hadd fogalmazzak így: világot – ígér nekünk, ami nem csak a bizonytalan jövőben lesz a mienk, nem anyagi természetű, és mégis biztonság- és boldogságérzetet nyújt. Merjük hát elfogadni ezt az országot, lépjünk hát be ebbe a világba!

szerda, június 17, 2015

Az első feltámadás



„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”
(Jelenések könyve 20. fejezet 6. vers)

Sokan félnek olvasni a Jelenések könyvét. Egyrészt, mert a sok szimbólum miatt túl bonyolultnak, megfejthetetlennek, és érthetetlennek tartják, másrészt, mert tele van mindenféle ijesztő képekkel, fenevadakkal, sárkányokkal, csapásokkal…

Ám a lényeg nem ezeken, és a ma annyira divatos beazonosításokon és számítgatásokon van. János látomásainak súlypontja és célja, hogy vigaszt és megoldást nyújtson a mindenkori hívőknek. Így a mártíromság, a hitehagyás és a laodíceiai korszak híveinek tekintetét Krisztusra, mint győztesre irányítja.

E.G.White e végső győzelem képeit a következőképp festi le a Nagy küzdelem, Isten népe megszabadul című fejezetében;

„Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik.

Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem "fájdalmak férfia"-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki "hiv és igaz"; aki "igazságosan ítél és hadakozik". "És mennyei seregek követik... vala Őt" (Jel ,19:11.14).

A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer". Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. "Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé" (Hab 3:3-4).

Amint az "élő" felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. "És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura" (Jel 19:16).

A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!".

A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (lKor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.

Az igazak az örök ifjúság frissességével és elevenségével támadnak fel. Isten kezdetben nemcsak a maga jellemének, de alakjának és arcának hasonlatosságára is teremtette az embert. A bűn azonban eltorzította Isten képmását, és majdnem kitörölte az emberből. De Krisztus eljött, hogy visszaadja azt, ami elveszett.

Ő át fogja változtatni a mi nyomorúságos testünket, és hasonlóvá teszi az Ő dicsőséges testéhez. A halandó romlandó test, amelyet eltorzított és beszennyezett a bűn, tökéletes, szép és halhatatlan lesz.

Minden fogyatékosság és rútság a sírban marad. A rég elvesztett Édenbe - az élet fájához - visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei "az Úrnak, a mi Istenünknek" szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni.”

Imádkozzunk ma reggel azért, hogy erről a nagy mennyei találkozóról egyikünk se hiányozzon, és hogy már most is, amennyire lehetséges, Jézus szeretetét tükrözhessük vissza!

kedd, június 16, 2015

Isten nemzetsége vagyunk!




„…hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony az ő nemzetsége vagyunk.”

Apostolok cselekedetei 17. fejezete 27-28. verse



Pálnak Athénban elhangzott beszédjéből olvashatunk ma reggel egy részletet. Ha elolvassuk a korábbi vereseket, akkor láthatjuk, hogy Pál egy pozitív megerősítéssel kezdi a beszédet, ugyanis ahogy körbenéz, látja, hogy mindenféle Isteneknek templomot, különböző szentélyeket készítettek. Az egyikre az volt írva: „Az ismeretlen Istennek”

Megdicséri az embereket azért, hogy vallásosak, és megragadja az alkalmat arról, hogy beszéljen a Teremtő Istenről. Ahogyan gondolkozunk tovább és olvassuk, szinte halljuk Pál prédikációját, elmagyarázza az embereknek, hogy a Teremtő megalkotta az embert, hogy keressék, kutassák jelenlétét.

A Mindenható nincs is annyira távol. Bár azt gondolják ma is sokan, hogy Ő nem is foglalkozik velünk, hogy Ő nem is látja a nehéz helyzeteket, ez egyáltalán nincs így. Ő nem hagy magunkra bennünket.

Nem kézzel alkotott templomokban lakozik az Úr. „A menny Istene nem olyan, mint a pogányok istenei, amelyeket kézzel csinált templomokba zárnak. Lelke által mégis találkozik népével, amikor összegyűlnek a tiszteletére szentelt házban.”(Próféták és királyok 31.old)

Az Isten megtisztel bennünket jelenlétével lelke által, amelyért nagyon hálásak lehetünk! Találkozhatunk vele, de arra hív mindenkit, hogy a bűnöket azokat hagyjuk el, gonoszságot, rosszindulatot, álnokságot, irigységet… Ha nem lélekben, igazságban és a szentség szépségében imádják Istent, semmi hasznuk nincs abból, ha összejönnek. Ilyenekről mondja az Úr: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem" (Mt 15:8-9). Akik imádják Istent, azoknak "lélekben és igazságban" kell imádniuk, "mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4:23).

hétfő, június 15, 2015

A legjobb vitamin

“Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” 
Zsoltárok könyve 78:4






Biztak-e ránk már olyan feladatot, amiről tudtuk, nagy a tétje? Kértek-e már meg olyan dologra, amiről éreztük, kemény munka lesz megcsinálni?

Egy háromgyerekes anya így nyilatkozott: “Az anyaság a legkeményebb dolog, amit valaha is tettem az életemben, de egyben a legizgalmasabb kaland is, amiben valaha is részem volt.”(Karen Holford: Kérlek, Istenem, tedd kedvesség a Mamit!) 

Aki belekóstolt, az tudja, hogy nagyon nagy kihívás szülőnek lenni. Ha autót szeretnénk vezetni, szükségünk van jogosítványra, ha tanárként szeretnénk tanítani egy iskolában, felsőfokú tanári diplomával kell rendelkeznünk, az élet legtöbb területén “kérik” azt a papírt, ami igazolja képzettségünket és alkalmasságunkat. Nem így a szülővé válás esetében. Ha valaki szülővé szeretne vállni, nem kell iskolát elvégeznie, diplomát szereznie, mégis az egyik legnagyobb feladat, amivel az ember élete során szembenézhet.

Mit tegyünk, hogy kiegyensúlyozott, megbízható, istenfélő gyermeket neveljünk a ránk bízott csemetékből? Hogyan válhatnak olyan felnőtekké, amilyennek szeretnénk látni őket?

“A hit hallásból van” (Róma 10:17), mondja Isten ígéje. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink, a következő nemzedék azokat az értékeket képviselje, amit mi felbecsülhetetlennek tartunk, beszéljük róluk. Ne titkoljuk, ne hallgassuk el előttük, hogy mi minden történt velünk a múltban, mit éltünk át Istennel, milyen élményeket szereztünk a vele való járásban! Beszéljünk róla szavainkkal és tetteinkkel is!

Egy apa a reggeli asztalnál találkozott fiával. Mielőtt a gyerek asztalhoz ült volna, az apa rákérdezett: “Fiam, olvatál ma reggel a Bibliából?” Mire a 13 éves fia gondolkodás nélkül így felelt: “Miért? Te olvastál? Majd akkor, ha te is olvasol.”

Szavaink vajmi keveset érnek, ha nincs mögöttük tartalom, ha nincs mögöttük átélt élmény, tapasztalat. Amik igazán beszélni tudnak azok a személyes élmények. 

“Testi növekedéshez a fiatal embernek egészséges táplálékra van szüksége. Ahhoz, hogy gyerekeink szeretre és kötődésre képes férfiakká és nőkké váljanak, szükségünk van egy különleges “vitaminra”. Nem a B- vagy C vitaminra, hanem a “P-vitaminra” a szülői példaadásra. Mi szülők vagyunk az a könyv, amit gyermekeink legelőször és legalaposabban elolvasnak.” (Bruno és Yvonne Schwengeler: Nevelés öröm vagy üröm?)

Vajon ma mit fognak olvasni?

vasárnap, június 14, 2015

Szeret - nem szeret

„Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!”
János evangéliuma 21:15-17

Lábaidnál lágyan hullámzik Galilea tengere. Különösen csendes hely ez a többi zarándokállomáshoz képest. Egy egyszerű, belül szinte semmi díszítésű kápolna, egy kicsi park egy szoborral, a tópart, és három szív alakú kő, bennük egy-egy lábnyom. Mégis a kétezer évvel ezelőtti történet most benned válik valóra. 

Három kérdés, vagy inkább egy kérdés háromszor. Rá három felelet, amiből kiált a szégyen, és a „bárcsak visszafordíthatnám az idő kerekét”. És három feladat, vagy inkább ismét egy, csak háromszor, ami helyreállít mindent, és az ember szinte riadtan kap a fejéhez, hogy „Istenem, túl jó vagy hozzám...”

A Galileai-tenger partja, ahol Jézus feltámadása után ismét találkozott tanítványaival, és ahol Péter, aki a főpap udvarán megtagadta Mesterét, aki akkor már nem hősködött, hogy mit meg nem tenne érte, most felel, és átéli, mi is a kegyelem. 

Csendben lesétálsz a tó partjára, és magával ragad a víz csobogása. Szinte érzed a bőrödön az akkori szelet, ami belekapott a kis halászhajó vitorlájába. Szinte érzed az önvád, a lelkiismeret-furdalás és a remény harcát a nagy tanítvány szívében, mert most benned játszódik mindez. Látod a három szív alakú követ, bennük egy-egy lábnyom, akár lehetne a tiéd is. Füledben ismerős mondatok csengenek, de most valahogy máshogy, valahogy mélyebbre hatnak a kérdések, és nincs kibúvó a válasz alól.

Szeretsz? - kérdezi egy hang, az Ő hangja a szíved mélyén tőled. Hogy állunk egymással? Ki vagyok neked? Egy röpke fohász, amit az ég felé küldhetsz, ha baj van? Egy lény, akit csak szidni lehet, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretnéd? Ellenség, barát, támasz, kapaszkodó? Tekinteted a szoborra téved: két alak, egyik a térdein, másik pedig karját nyújtja áldón az előtte térdelő felé, és megszületik szívedben a válasz. 

„Annyi mindennek hittelek, és annyi mindent gondoltam rólad, de ez mind csak a mások elképzeléséből fakadt. Torz képek, embertelen tulajdonságok, de most már kezd fényleni az, amit eddig homály borított. Most már kezdem érteni, érezni, ki is vagy valójában. És bár nem tudnám a mindent odaadni érted, de szeretlek, még ha csak a magam módján is, kapaszkodva beléd, a veled szerzett történetekbe, de tudom, hogy többet akarok ennél.”

És jön Tőle is a válasz: én megbocsátottam, hát lépj tovább múltad összetört cserepei felett! Indulj, mert még tervem van Veled!