Újév és "új ég"

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."
Jelenések könyve 21:1

Elérkezett az óév utolsó napja. Ilyenkor mindenki ünnepel. De a sok nevetés és vidámság között azt is szokás megvitatni barátainkkal, vagy néha csak magányosan, saját magunkkal, hogy milyen volt az elmúló félben lévő év. Mi minden történt 2015-ben? Aztán rendszertelenül föltörnek bennünk a különböző élmények, jók és rosszak, kalandosak és unalmasak, viccesek és szomorúak egyaránt. Mivel azonban a magyar nép pesszimista nemzet, ezek az évsummázások legtöbbször a negatív élményekre helyezik a hangsúlyt. Összességében végül megállapítjuk, hogy nem vagyunk megelégedve az idei évzárással, majd pedig hangot adunk abbéli reménységünknek, hogy a 2016-os év talán jobb lesz.

Az ilyen nagy ívű évértékeléseket már tavaly Szilveszterkor is megejtettük, meg az előtt is, még is lehet bennünk egy olyan nyugtalanító érzés, hogy csak egyhelyben topogunk, vagy netán visszafelé haladunk. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy „újév” mindig van, de „új ég és új föld” nincs. Minden évben ugyan azon a szennyezett bolygón élünk, minden évben ugyan azok az önző emberek vesznek körül bennünket, és minden évben ugyan az a rossz tör elő belőlünk. Nincs menekvésünk. Ha az életünk nehéz, telve lelki terhekkel és fizikai fájdalmakkal, akkor ez nem, vagy csak nagyon keveset változhat. Mi magunk választottuk ezt az utat, amikor Isten megteremtette „a régi eget és a régi földet”. Akkor mi úgy gondoltuk, hogy jó lesz nekünk Isten nélkül élni, és mind a mai napig isszuk ősi döntésünk fekete levét.

János apostol azonban leírja, hogy nem lesz mindig ez így: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Bármilyen nehéz volt is a 2015-ös év, és bármilyen próbákat hoz is a 2016-os, tekintsünk előre arra az időre, amikor Isten sátrának szomszédságában lakhatunk majd.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia