szerda, december 09, 2015

Bölcs szív



„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
(90. Zsoltár 12. vers)

Emlékszel még iskolai tanulmányaidra? Emlékszel, hogy sokszor milyen kínszenvedés volt bebiflázni a különböző definíciókat, képleteket, évszámokat, verseket, stb.?


És mennyi hasznod volt mindebből? Nem hiszem, hogy többségünknek szüksége lenne a mindennapokban tudni az Árpád-házi királyainkat uralkodási éveikkel és nem gondolom, hogy sokat profitálna bárki is Odüsszeusz utazásának ismeretéből.

És olyan probléma is ritkán adódik az életben, amihez éppen a csonka gúla kisebb alaplapja átlójának kiszámítása adja a megoldást. De az atomok elektronszerkezetének kialakulásáról sem kérdeznek nap, mint nap a közértben.

Persze ezzel nem arra akarok célozni, hogy felesleges tanulni. Sőt a tanulás, a fejlődés, a növekedés maga az élet. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy a világunkat elárasztó információhalmazból, mit gyömöszölünk gyermekeink, illetve saját fejünkbe.

Mert minél idősebbek vagyunk, annál jobban rá kell döbbennünk, nincs vesztegetni való időnk. A napok, az évek egyre gyorsabban pörögnek… Fel kell tenni tehát a kérdést, mi az az információ, tudás, gyakorlat, aminek birtokában nemcsak ebben, hanem az eljövendő világban is boldogulunk.

A legbölcsebb ember, Salamon így vall erről: „a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kívánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.” (Préd.12:11-12)

„Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd.12:14-15)

Imádkozzunk és törekedjünk ma arra, amit Jézus a Getsemáné kerti imájában említ: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján.17:3)