hétfő, november 16, 2015

Más juhok, más akolban

"Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor."

János evangéliuma 10:16

Az Úrnak lehetőleg egyetlen nyája legyen. Természetesen pont az, ahol én vagyok. Nekem ne kelljen megváltoznom, ne kelljen új formákat megszoknom, az akol legyen pont olyan, ahogyan nekem kényelmes és nekem tetszik. Más juhokat lehessen kisebbnek, jelentéktelenebbnek, nem fontosnak tartani, magamat egyre inkább mindenkinél előrébbvalónak, nélkülözhetetlennek, olyannak látni, aki nélkül nem lesz megtartva az örökélet.

Jézus van olyan nyája, akikről mások is tudják, hogy ők Jézushoz tartoznak, de van olyan nyája is, akiket most nem látunk. Akik mellett elmegyünk az utcán, mert nem gondoljuk róluk,hogy nekik is kell Isten, hogy szeretnének örökké élni, de nem ismerik oda az utat.

Itt nem arról szól az Írás, hogy Istennek lenne olyan terve, hogy eggyéolvasztatja az egyházakat, hogy legyen egy közös akol, hanem egy nyájról beszél, ahol mindenki hallgatni fog Jézus hangjára. Egy olyan közösségről van szó, ahol a szomjas szívű embereket érdekli Jézus hangja, megértik és engedelmeskednek is Neki. Jézus hangját felismerik és meg tudják különböztetni a hamisítványoktól.

A Pásztor megvan: meghalt a kereszten értünk és feltámadt a halálból és nemsokára visszajön, hogy magához vegye azokat, akik ismerik a hangját. A nyája egyik része látszik, a másik még nem, de az idők végén az Egy Pásztor egyetlen nyájban egyesíti az Övéit. Addig egyetlen igazán fontos dolgunk van: megismerni a Pásztort, hogy bármit mond, felismerjük a hangját...