csütörtök, november 26, 2015

A cserépedénybe rejtett kincs

Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.
Pál második levele a korinthusi gyülekezetnek 4:6-7

Mintegy másfél évtizeddel az után, hogy Pál leírja ezeket a sorokat, Róma ellenes lázadás tör ki Júdában és Galileában (66). A kezdeti sikert azonban hamar a rómaiak ellentámadása követi. A hadvezér Vespasianus először Josephus Flavius seregét győzi le (a zsidó hadvezér római fogságban írja meg később a felkelés történetét), majd körülzárja Jeruzsálemet is. Ekkor azonban meghal Nero császár, és hatalmi harc kezdődik, amibe maga Vespasianus is bekapcsolódik. Jeruzsálem föllélegezhetett, de nem sokáig. Az egy éves véres polgárháborúban császári trónt megszerző Vespasianus fiát, Titust küldi a zsidó háború folytatására. 
A római hadvezér újból körülzárja Jeruzsálemet (70). A városban éhség és járványok ütik föl a fejüket, de a védők az utolsó pillanatig kitartanak. Végül 5 havi kemény ostrom után Titus beveszi és fölperzseli a várost, benne a zsidó identitás sarokkövét is, a templomot. A zsidók gerilla-akciói azonban még 3 éven át megkeserítik a római megszállók életét, így Titus szisztematikusan számol föl minden ilyen ellenállási gócpontot. Így kerül sor Kumrán lerombolására is.

A kumráni lakosok, az esszénusok egész életüket arra szentelték, hogy Isten igéjét, a Biblia héber iratait másolják és őrizzék. Tudták azonban, hogy a rómaiak nem tartanák nagy becsben könyvtárukat, mintegy két és fél évszázad munkáját. Így mikor hírül kapták a római sereg közeledtét, hamar cserépedényekbe rejtették a héber bibliai tekercseket, és a közeli barlangokba rejtették el őket. Ők maguk nem maradhattak ott, nehogy árulkodó jelek legyenek. Valószínűleg a rómaiak mind egy szálig lemészárolták őket.

Milyen olcsó és törékeny anyag az égetett agyag. Még is, a „cserépedényekbe rejtett kincs” 1875 éven keresztül őrizte Isten szavát. A második világháború utáni felfedezésüket a metodista régész, George Wright (1909-1974) a 20. század legnagyobb bibliai felfedezésének nevezte. Olyan ősi szövegekhez jutottak hozzá a tudósok, amelynek csak nagyon kevés párhuzama van a régészet világában.

Csak úgy, mint a kumráni esszénusok, mi is – mind lelki, mind fizikai értelemben - egy zavaros, egy véres világban élünk. Emellett a mi „edényünk” is roppant sérülékeny, és soha sem tudhatjuk, mikor törik össze. Isten azonban egy felbecsülhetetlen kincset rejtett el benne. Csak e roppant érték által nyerhet értelmet létünk, ebben az értékek nélküli világban. Vigyázzunk rá hát, és őrizzük a mai napon is.