szerda, október 21, 2015

Újrahangolás



„Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!”
(Bírák könyve 6. fejezet 12.vers)

Volt egy gazdag műgyűjtő, aki a világot járva rengeteg értékes műalkotásra és egyéb dologra tett szert. Ám mikor meghalt, örökösei nem értve a művészethez, úgy gondolták elárverezik az összegyűjtött tárgyakat.

Aukciót hirdettek, melyre sok tekintélyes és vagyonos ember jött el, annak reményében, hogy jó üzletet csinálva kincsekre tegyen szert. S így is volt, hiszen egymás után keltek el a festmények, szobrok, bútorok.

De mikor az aukció vezetője egy ütött kopott hegedűt hozott elő, mindenki fintorogva nézegette, hogyan is keveredhetett egy ilyen vacak kacat az értékes alkotások közé.

A tétova érdektelenséget egyszer csak egy a hátsó sorból előresétáló ember törte meg. Elkérte a hangszert, leporolta, meghúzta a húrokat, a vonót. S a hangolás után elkezdett rajta játszani.

Mindenki tátott szájjal és megelégedéssel hallgatta a rögtönzött koncertet, melyet ez az ismeretlen művész adott. S miután befejezte és visszaadta a hegedűt, újra felharsant a kérdés; ’Ki szeretné megvásárolni ezt a hangszert?’

Ekkor szinte egyszerre lendült minden kéz a magasba és egymást túllicitálva próbálta ki-ki megszerezni magának a hangszert.

Mai reggeli dicséretünkben Gedeon esete is hasonló történet. Amikor egy, az ellenség elől bujkáló, minden tekintetben bizonytalan, kisebbrendűségi komplexussal rendelkező embernek megjelenik az Úr angyala, és erős férfiúnak nevezi, mire ő hitetlenkedéssel válaszol.

S hányszor vagyunk kishitűségünkben mi is Gedeonhoz hasonlóan néma, ütött kopott, porosodó néma hegedűk, akik úgy érzik, hogy mihaszna életük nem vezet sehova és nem kellenek senkinek!

Mire egyszer csak jön az Isten, aki nem a bűntől megnyomorított életünket nézi, látja, hanem azt a szépséget, melyre az ő kezében átváltozhatunk.

Ó, Uram jöjj! Vegyél kezedbe! Porolj le, hangolj fel! Hadd énekeljem egész nap a Te dícséreted!