Újrahangolás
„Ekkor megjelenék néki
az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!”
(Bírák könyve 6. fejezet
12.vers)
Volt
egy gazdag műgyűjtő, aki a világot járva rengeteg értékes műalkotásra és egyéb
dologra tett szert. Ám mikor meghalt, örökösei nem értve a művészethez, úgy
gondolták elárverezik az összegyűjtött tárgyakat.
Aukciót
hirdettek, melyre sok tekintélyes és vagyonos ember jött el, annak reményében,
hogy jó üzletet csinálva kincsekre tegyen szert. S így is volt, hiszen egymás
után keltek el a festmények, szobrok, bútorok.
De
mikor az aukció vezetője egy ütött kopott hegedűt hozott elő, mindenki
fintorogva nézegette, hogyan is keveredhetett egy ilyen vacak kacat az értékes
alkotások közé.
A
tétova érdektelenséget egyszer csak egy a hátsó sorból előresétáló ember törte
meg. Elkérte a hangszert, leporolta, meghúzta a húrokat, a vonót. S a hangolás
után elkezdett rajta játszani.
Mindenki
tátott szájjal és megelégedéssel hallgatta a rögtönzött koncertet, melyet ez az
ismeretlen művész adott. S miután befejezte és visszaadta a hegedűt, újra
felharsant a kérdés; ’Ki szeretné megvásárolni ezt a hangszert?’
Ekkor
szinte egyszerre lendült minden kéz a magasba és egymást túllicitálva próbálta
ki-ki megszerezni magának a hangszert.
Mai
reggeli dicséretünkben Gedeon esete is hasonló történet. Amikor egy, az
ellenség elől bujkáló, minden tekintetben bizonytalan, kisebbrendűségi
komplexussal rendelkező embernek megjelenik az Úr angyala, és erős férfiúnak
nevezi, mire ő hitetlenkedéssel válaszol.
S
hányszor vagyunk kishitűségünkben mi is Gedeonhoz hasonlóan néma, ütött kopott,
porosodó néma hegedűk, akik úgy érzik, hogy mihaszna életük nem vezet sehova és
nem kellenek senkinek!
Mire
egyszer csak jön az Isten, aki nem a bűntől megnyomorított életünket nézi,
látja, hanem azt a szépséget, melyre az ő kezében átváltozhatunk.
Ó,
Uram jöjj! Vegyél kezedbe! Porolj le, hangolj fel! Hadd énekeljem egész nap a Te dícséreted!