hétfő, október 05, 2015

Örömteli várakozás



Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő igérete szerint, amelyben igazság lakik.”
Péter második levele 3:11-13


Egyre több embertől hallom, hogy nem szeret híradót nézni. Van, aki a tévé készülékét is eladja. Mi az oka ennek? Valaki ezt így fogalmazta meg: „Nagyon sok borzasztó dolgot mutatnak, jobb ha nem nézem, mert csak felkavar.”

Miért hallunk annyi rémísztő dologról a hiradóban?

Mert a Biblia szerint ez a Föld történelmények vége felé közeledik. Az emberekben félelmet kelt mindaz, amit hallanak, és nem látják a kiutat.

A Biblia is bemutatja ezeket a napokat:”az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (Péter második levele 3:10)

És valljuk be őszintén, ilyesztően hangzik. Mégis arra bátorít Isten, hogy ne csüggedjünk, hanem bízzunk és várjuk ezeket a napokat. Miért? Mert jelzik Jézus második eljövetelét. „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj” - mondja Péter. Pál apostol egy másik képpel egészíti ki: „vagy mint a fájdalom a várandós asszonyra” (Pál első levele a Thesszalonikaiaikhoz 5:3)

Egyetlen anyuka sem tudja, mikor jelzi a szervezete először, hogy a baba készenáll arra, hogy megszülessen. Nem tudja, de várja. Nem a vajudás hosszú és fájdalmas óráit, amikor a fájdalomtól már esetleg beszélni sem tud, hanem azt a pillanatot, amikor kezében foghatja az addig a szíve alatt fejlődő kis életet. Ez a pillanat van a szeme előtt, amikor a kilenc hónap alatt odafigyel táplálkozására, és életvitelére, hogy amennyire lehet stresszmentes legyen, hogy babája a lehető legegészségesebben szülessen meg. Egy percre sem feledkezik meg arról, hogy egy picinyke élet fejlődik benne.

Ilyen várakozásról beszél ma reggeli igénkben Péter is. Tudjuk, hogy a hosszú várakozás végén találkozhatunk azzal, akinek a szíve minden dobbanásával értünk dobog és ezt egy percig sem feledhetjük el. Ha ennek tudatában élünk, akkor szinte természetes követkzemény lesz, hogy törekszünk a szent és kegyes életre, hogy a nagy találkozás pillanatát ne mulasszuk el.

S ahogy a várandós anyával minden fájdalmát feledteti az a pillanat, amikor megláthatja és kezében foghatja kicsinyét, úgy velünk is feledteti majd Jézus jelenléte mindazt a borzalmat, amit át kellett élnünk.

Ne feledjük, mindannyian várandósak vagyunk! A szülés nem lesz könnyű, de megéri végigcsinálni, mert az ami elénk tárul majd, felbecsülhetetlen értékű!